Reggel ránézek köszönök Neki:
-Szia kis kopasz
Válasz:
-Nem, nem Apuci a popasz!
Szereti a diót, de nagyon, mogyorót még nem evett maximum csokiba. Hoztunk fel pár szem diót, de képtelen megjegyezni a nevét, így ha hozzá akar jutni, akkor közli:
-Kérem másim mogyoró
Séta közben felvetette magát, nem akartam cipelni, mondtam puszi és lerakom, erre közli:
-Nem, nem, picel babucika, Mamuci picel.
-Van más választásom?
-Nincs! ( mindezt ellenállhatatlan mosollyal)
Ma reggel, közölte, kávét és tátáét főz. Visszaültette az ágyra, betakart és a fejem alá párnát tett, bekapcsolta a tévét és indult, rám nézett és nyomatékosan közölte:
-Ededül!
Azért kimenetem segíteni, de a 2 éves gyerekemtől ma elméletben ugyan, de ágyba kaptam a kávét, ami nagy szó szerintem, hogy ennyi idősen felfogja nem csak Ő van, főleg úgy, hogy még férfi is a szentem :-)
Mennyire férfi :-) Nagyon! Blikk újságok szanaszét a földön az előszbában, gyanúsan ugyanott kiterítve.
-Kérdem mit csinálsz Te csapni való?
-Nézem néni!
Hát bizony ez a gyerek a fél mezítelen csajokat keresi az újságban.
Másik véglet, (szintén a férfiasságát bizonyítandó) üvöltve rángat a konyhába a tápszerét elkészíteni. Persze ehhez kell némi idő, meg ahhoz is, hogy kihüljön. Erre mit csinál az én drága csemetém? Hangosan üvölt, hogy
-Apucika, Apucika, nincs hamiiii!
Mintha éheztetném :-)
Énekel:
"Zsipsz zsupsz, kender zsupsz, kidobjuk! zsupp"
Mondóka:
Bence, Bence, kis Bence, komos Anucija dádá
szerda, szeptember 30, 2009
hétfő, szeptember 28, 2009
Kár-kár vagyis varjú
Tegnap esti sétánk alkalmával, ismét megfigyeltem a varjakat. Itt éldegélnek gyakorlatilag velünk, csak a szomszéd fán. Sok fát kivágtak itt a környéken egy betegség miatt. Fel vannak bolydulva a madarak, kell még némi idő mire megtalálják a helyüket. Szerencsére itt maradtak, én kedvelem Őket, megszoktam az elmúlt 30 évben.
Ücsörög békésen, aztán egyszer csak eszébe jut valami és elkezdi mondani a magáét, mint valami mókás vén öregember, krákog maga elé ás méltatlankodva, toporogva nyakát meg nyújtogatva nézelődik. Tegnap is olyan jót kuncogtam az egyiken :-)
Meg eszembe jutott a tavalyi kis kalandunk, ami ugyan rövid volt, de ricsajos és károgós. Idézet a régi naplónkból ( bocs, attól aki már olvasta, de most olyan nosztalgiám támadt rá).
"2008. május 8.
A Sárkánybébi avagy a rikoltozó varjúfióka
Már azt hittem leülhetek, mikor apa haza jött ebédelni, a kapu elől telefonált, hogy nem tud feljönni, mert egy varjú fióka állja útját szem forgatva. Na lementem megnézni a tüneményt, mondtam, hogy nem bánom hozza megmentjük. A madárka rögtön lekárogta az egész család haját, félelmetes hang jön ki és elég magas decibelen egy ilyen kis micsodából. Erik sírva fakadt a macska felháborodott, hogy beköltöztettük a sárkányt a kosarába.
Felhívtam a vadaspark igazgatóját, aki annyira ember mint senki, mire beértünk a madárkával, akit befogadtak, már Ő is ott volt, hogy megvizsgálja. Hát ennyi...."
Ücsörög békésen, aztán egyszer csak eszébe jut valami és elkezdi mondani a magáét, mint valami mókás vén öregember, krákog maga elé ás méltatlankodva, toporogva nyakát meg nyújtogatva nézelődik. Tegnap is olyan jót kuncogtam az egyiken :-)
Meg eszembe jutott a tavalyi kis kalandunk, ami ugyan rövid volt, de ricsajos és károgós. Idézet a régi naplónkból ( bocs, attól aki már olvasta, de most olyan nosztalgiám támadt rá).
"2008. május 8.
A Sárkánybébi avagy a rikoltozó varjúfióka
Már azt hittem leülhetek, mikor apa haza jött ebédelni, a kapu elől telefonált, hogy nem tud feljönni, mert egy varjú fióka állja útját szem forgatva. Na lementem megnézni a tüneményt, mondtam, hogy nem bánom hozza megmentjük. A madárka rögtön lekárogta az egész család haját, félelmetes hang jön ki és elég magas decibelen egy ilyen kis micsodából. Erik sírva fakadt a macska felháborodott, hogy beköltöztettük a sárkányt a kosarába.
Felhívtam a vadaspark igazgatóját, aki annyira ember mint senki, mire beértünk a madárkával, akit befogadtak, már Ő is ott volt, hogy megvizsgálja. Hát ennyi...."
szombat, szeptember 19, 2009
Bölcsi: vége
Nálunk a döntés megszületett!
Erik estére belázasodott, kivittük az ügyeletre. Akut garatgyulladása van. Valószínű attól, hogy üvöltött és felülfertőződött, én ezzel befejeztem, nem kínzom tovább.
A kispasi Nagyizik még egy évet.
Kérdés a következő, miért kellett megvárni, hogy ennyit üvöltsön, ott voltam kint, szólhattak volna, hogy nem tudják megnyugtatni. Szakemberek akik több tíz éve ezzel foglalkoznak, hogy a csudába nem tudnak megnyugtatni egy gyereket, akit mindenki mosoly albumnak hív és érdeklődő kedves kisfiú?
Illetve nem csak Őt nem tudták megnyugtatni, mert előtte, egy kislány 1 egész órát üvöltött, míg hívták a szüleit.
Anyu! Köszönöm szépen, hogy vállalod a csemete őrzését!
Erik estére belázasodott, kivittük az ügyeletre. Akut garatgyulladása van. Valószínű attól, hogy üvöltött és felülfertőződött, én ezzel befejeztem, nem kínzom tovább.
A kispasi Nagyizik még egy évet.
Kérdés a következő, miért kellett megvárni, hogy ennyit üvöltsön, ott voltam kint, szólhattak volna, hogy nem tudják megnyugtatni. Szakemberek akik több tíz éve ezzel foglalkoznak, hogy a csudába nem tudnak megnyugtatni egy gyereket, akit mindenki mosoly albumnak hív és érdeklődő kedves kisfiú?
Illetve nem csak Őt nem tudták megnyugtatni, mert előtte, egy kislány 1 egész órát üvöltött, míg hívták a szüleit.
Anyu! Köszönöm szépen, hogy vállalod a csemete őrzését!
Bölcsi: a végső konklúzió
Erik köhög, 37,4 a hője, ami ugye nem indokolja, de még 11 van és már 2 órája alszik. Tegnap, hogy ott hagytam a bölcsibe még semmi baja nem volt, mire visszaértem (30perc) folyt az orra, alvás utánra köhögött és berekedt, jól lehet a a távol létemben végig üvöltött és ettől gyulladhatott be a torka. Lent a délelőtti séta közben a bölcsi fele vettük az irányt, mondta " böcsi nem". Megnyugtattam, hogy ma nem kell menni. Leültem egy padra, felkéretőzött. Egyszer még mutatott egy mentőt, egy perc múlva meg mély álomba szenderült. Kettesével mentek el mellettünk a mentők és nem ébredt fel, felhoztuk az Apjával, beraktuk az ágyba, levetkőztettem megmértem a lázát, de csak alszik mint egy bunda.
A végletekig kimerült. Soha az életbe nem volt olyan, hogy alva feltudtam volna hozni, vagy letudtam volna vetkőztetni álmában, mindig felébredt. Azonkívül kb. 1 éve még tévedésből sem alszik délelőtt.
Az én gyerekem most intett be, neki elég volt a válás meg a költözés és az, hogy szeretett Apuciját pont ezen a héten küldték tovább képzésre, mikor Neki annyira szüksége lenne rá minden nap, hisz 1-2 órát mindig együtt töltenek, válástól függetlenül.
Összeült a családi kupak tanács és úgy döntöttünk, hogy még egyszer megpróbáljuk. Ha sikerül jó, ha nem akkor itthon marad a Nagyival és bevonjuk az általa kedvelt családtagokat is a megőrzésébe, pl. az Apukámat, akit nagyon megkedvelt, pedig csak 3 hónapja ismeri.
Elmondtam Neki is ugyan ezt, hogy elmegyünk még a bölcsibe, ha akar nélkülem maradhat, ha nem akkor Nanával marad. Választhat, de én megyek dolgozni, mert muszáj.
A végletekig kimerült. Soha az életbe nem volt olyan, hogy alva feltudtam volna hozni, vagy letudtam volna vetkőztetni álmában, mindig felébredt. Azonkívül kb. 1 éve még tévedésből sem alszik délelőtt.
Az én gyerekem most intett be, neki elég volt a válás meg a költözés és az, hogy szeretett Apuciját pont ezen a héten küldték tovább képzésre, mikor Neki annyira szüksége lenne rá minden nap, hisz 1-2 órát mindig együtt töltenek, válástól függetlenül.
Összeült a családi kupak tanács és úgy döntöttünk, hogy még egyszer megpróbáljuk. Ha sikerül jó, ha nem akkor itthon marad a Nagyival és bevonjuk az általa kedvelt családtagokat is a megőrzésébe, pl. az Apukámat, akit nagyon megkedvelt, pedig csak 3 hónapja ismeri.
Elmondtam Neki is ugyan ezt, hogy elmegyünk még a bölcsibe, ha akar nélkülem maradhat, ha nem akkor Nanával marad. Választhat, de én megyek dolgozni, mert muszáj.
péntek, szeptember 18, 2009
Bölcsi: ötödik nap
Maga a csőd!!!
A nap az éjszakával kezdődött, rémálmai voltak és álmában folyton a bölcsit meg a tegnapi hisztis pasit Viktort emlegette. Reggel nem evett, ilyet még soha nem csinált. Nem ette meg a tápszert és semmit se fogadott el, még a túrórudit is visszautasította. Az ölembe ülve beszélgettünk kicsit és elmondta, hogy Viktor buta és csúnya. Ennek ellenére ma sikerült utánoznia.
Ma 11-kor kiküldtek, mondván, Ők majd megetetik és lefektetik.
Szóltam Eriknek, hogy elmegyek, dolgom van, adjon puszit, szeretem.
Abban a pillanatban elkezdett sírni és ez innentől már csak fokozódott a köhögős őrjöngős verem magam a földhöz sírásig, krokodil könnyekkel.
Sem megnyugtatni, sem megetetni sem lefektetni nem tudták, pedig éhes és álmos volt, 30 perc után behívtak.
Szépen lassan megnyugodott, de a kaját tőlem se fogadta el, majd a kis ágyikójába lefeküdt aludni. Deee ugye éhes volt, akkor kért enni, szerencsére kapott, bár jelezték, hogy ez nem divat, van ebédidő. Evett pár falatot, ivott is, vissza tereltem az ágyba, de akkor problémázni kezdett, hogy Ő nem kapott almát, mint a többi gyerek, csak az elfogyott, így nem tudtak már adni neki. Lefeküdni már nem akart, akármit is csináltam, bújt vagy játszani szeretett volna.
Adlék a tegnapi nagyon sírós Viktorkát ma nem hozták és a nem is tudni miért, de a lényeg, hogy nem volt ott.
Azon kívül velünk szokik egy kedves ismerősöm kislánya a testvér csoportba, igaz egyszerre kezdtünk, de őt ma már egy órára ott kellett hagyni. Nem egy formán szoktatnak a két csoportba, ezt nem értem miért van, tegnap Mónikát már lefektették Anyukája nélkül. Na és Mónika végig sírta, üvöltötte és fetrengte az egy órát, utána jöttek érte és haza vitték. Mindezt természetesen végig nézte Erik is. Egy részt nagyon sajnálta a kislányt, simogatta és szeretgette, más részt megviseli, látom rajta, így mire oda jutottunk, hogy bementünk a szobába és elküldtek, addigra Erik szomorú és éhes és nagyon fáradt volt.
A reggeli Viktor butázás után történt egy érdekesség is. Mikor hazaértünk, "felhívta" Erik telefonon és "beszélgetett" vele.
A nap az éjszakával kezdődött, rémálmai voltak és álmában folyton a bölcsit meg a tegnapi hisztis pasit Viktort emlegette. Reggel nem evett, ilyet még soha nem csinált. Nem ette meg a tápszert és semmit se fogadott el, még a túrórudit is visszautasította. Az ölembe ülve beszélgettünk kicsit és elmondta, hogy Viktor buta és csúnya. Ennek ellenére ma sikerült utánoznia.
Ma 11-kor kiküldtek, mondván, Ők majd megetetik és lefektetik.
Szóltam Eriknek, hogy elmegyek, dolgom van, adjon puszit, szeretem.
Abban a pillanatban elkezdett sírni és ez innentől már csak fokozódott a köhögős őrjöngős verem magam a földhöz sírásig, krokodil könnyekkel.
Sem megnyugtatni, sem megetetni sem lefektetni nem tudták, pedig éhes és álmos volt, 30 perc után behívtak.
Szépen lassan megnyugodott, de a kaját tőlem se fogadta el, majd a kis ágyikójába lefeküdt aludni. Deee ugye éhes volt, akkor kért enni, szerencsére kapott, bár jelezték, hogy ez nem divat, van ebédidő. Evett pár falatot, ivott is, vissza tereltem az ágyba, de akkor problémázni kezdett, hogy Ő nem kapott almát, mint a többi gyerek, csak az elfogyott, így nem tudtak már adni neki. Lefeküdni már nem akart, akármit is csináltam, bújt vagy játszani szeretett volna.
Adlék a tegnapi nagyon sírós Viktorkát ma nem hozták és a nem is tudni miért, de a lényeg, hogy nem volt ott.
Azon kívül velünk szokik egy kedves ismerősöm kislánya a testvér csoportba, igaz egyszerre kezdtünk, de őt ma már egy órára ott kellett hagyni. Nem egy formán szoktatnak a két csoportba, ezt nem értem miért van, tegnap Mónikát már lefektették Anyukája nélkül. Na és Mónika végig sírta, üvöltötte és fetrengte az egy órát, utána jöttek érte és haza vitték. Mindezt természetesen végig nézte Erik is. Egy részt nagyon sajnálta a kislányt, simogatta és szeretgette, más részt megviseli, látom rajta, így mire oda jutottunk, hogy bementünk a szobába és elküldtek, addigra Erik szomorú és éhes és nagyon fáradt volt.
A reggeli Viktor butázás után történt egy érdekesség is. Mikor hazaértünk, "felhívta" Erik telefonon és "beszélgetett" vele.
csütörtök, szeptember 17, 2009
Bölcsi: negyedik nap
A jó hírek!
Erik örült neki, hogy bölcsibe megyünk, de azért mondta, hogy ne menjünk. Mikor bementünk, nem volt semmi gond, feltalálta magát játszott. Ma egy nagyobb kis fiúval együtt játszottak, fa építővel, közösen együtt és nem egymás mellett, most láttam ilyet először Tőle tündéri volt.
Ebéd: alig várta, hogy leüljön és kapjon enni, almafőzelék és hús meg krumplipüré volt. Nagyon szimpatikus volt, hogy Rózsa megkóstolta az ételt mielőtt kiszedte a gyerekeknek. Sajnos a gyerekem nem hajlandó egyedül enni, pedig már gyakoroljuk egy ideje. Nem aratott vele osztatlan sikert, hogy etetni kell, de az van, agyon nem üthetem, még szerencse, hogy 5 perc alatt bele lehet lapátolni a szükséges mennyiséget. Így talán Ők is megteszik, vagy Erik rájön, hogy muszáj lesz egyedül enni különben éhen marad. Nagyon sokat evett és nagyon ízlett neki az ebéd, ezután letették az ágyát, megmutatták a helyét, rátettük a paplanját és a Hapcát, belefeküdt és tetszett neki, aztán haza küldtek, nem értem miért nem maradhattunk, simán elaludt volna, így holnap nem tudom mit szól hozzá, hogy az ágyat nem csak nézegetni kell, hanem már aludni is benne.
A rossz!
Viktor nevű kolléga úr akivel együtt szokik be egy akaratos hisztigép, valami hihhhhetetlen, hogy úgy hisztizik és veri magát a földhöz, amilyet még nem látta, pedig a két öcsém se ment a szomszédba ezekért a dolgokért, meg az akaratért sem.
Ami néni egyszer oda is szólt, de csak némán Rózsa felé, hogy "b...meg" és bizony egyet kellett értsek vele, az egész csoport hangulata oda lett, mindenki rossz kedvű lett. Kerek egy órás őrjöngő hisztit vert le a kis hapsi, mert először nem engedték át a másik csoportba, ott először a csop.vezetőnő az általam kedvelt Icu néni próbálta megnyugtatni, de semmi siker, aztán az anyja, de neki se sikerült. Majd rácuppant egy kislányra és elakarta venni a babakocsit tőle, a saját anyja hiába szólt rá, nem hagyta abba, őrjöngve követte a kislányt, ekkor Ami néni oda vette a Katát és nagyon szépen rábeszélte, adja már neki oda a kocsit, Kata könnyes szemmel kivette a babát és oda adta, Ami néni cserébe dajkálta és énekelt. Ekkor Viktor azért visított, mert neki a baba is kell, na ekkor intettek be a gondozók és mondták, hogy azt már nem. Anyuka képtelen volt megnyugtatni, felajánlott babát és szartól repülőig mindent, de csak üvöltött, aztán egyszer odabújt magától az anyjához és megnyugodott.
Szerencsétlen gondozók mit fognak kezdeni ezzel a gyerekkel nem tudom, de én az anyja helyébe biztos nyakon öntöttem volna egy pohár vízzel, mert ezt ép ésszel nem tudom, hogy bírja pl. otthon ki a család.
Na mindegy, remélem majd leszokik róla a kölyök, mert amit művel abból látszik, hogy a világon minden meg van neki engedve, most meg upsz itt egy vagon szabály amit be kéne tartani.
Erik örült neki, hogy bölcsibe megyünk, de azért mondta, hogy ne menjünk. Mikor bementünk, nem volt semmi gond, feltalálta magát játszott. Ma egy nagyobb kis fiúval együtt játszottak, fa építővel, közösen együtt és nem egymás mellett, most láttam ilyet először Tőle tündéri volt.
Ebéd: alig várta, hogy leüljön és kapjon enni, almafőzelék és hús meg krumplipüré volt. Nagyon szimpatikus volt, hogy Rózsa megkóstolta az ételt mielőtt kiszedte a gyerekeknek. Sajnos a gyerekem nem hajlandó egyedül enni, pedig már gyakoroljuk egy ideje. Nem aratott vele osztatlan sikert, hogy etetni kell, de az van, agyon nem üthetem, még szerencse, hogy 5 perc alatt bele lehet lapátolni a szükséges mennyiséget. Így talán Ők is megteszik, vagy Erik rájön, hogy muszáj lesz egyedül enni különben éhen marad. Nagyon sokat evett és nagyon ízlett neki az ebéd, ezután letették az ágyát, megmutatták a helyét, rátettük a paplanját és a Hapcát, belefeküdt és tetszett neki, aztán haza küldtek, nem értem miért nem maradhattunk, simán elaludt volna, így holnap nem tudom mit szól hozzá, hogy az ágyat nem csak nézegetni kell, hanem már aludni is benne.
A rossz!
Viktor nevű kolléga úr akivel együtt szokik be egy akaratos hisztigép, valami hihhhhetetlen, hogy úgy hisztizik és veri magát a földhöz, amilyet még nem látta, pedig a két öcsém se ment a szomszédba ezekért a dolgokért, meg az akaratért sem.
Ami néni egyszer oda is szólt, de csak némán Rózsa felé, hogy "b...meg" és bizony egyet kellett értsek vele, az egész csoport hangulata oda lett, mindenki rossz kedvű lett. Kerek egy órás őrjöngő hisztit vert le a kis hapsi, mert először nem engedték át a másik csoportba, ott először a csop.vezetőnő az általam kedvelt Icu néni próbálta megnyugtatni, de semmi siker, aztán az anyja, de neki se sikerült. Majd rácuppant egy kislányra és elakarta venni a babakocsit tőle, a saját anyja hiába szólt rá, nem hagyta abba, őrjöngve követte a kislányt, ekkor Ami néni oda vette a Katát és nagyon szépen rábeszélte, adja már neki oda a kocsit, Kata könnyes szemmel kivette a babát és oda adta, Ami néni cserébe dajkálta és énekelt. Ekkor Viktor azért visított, mert neki a baba is kell, na ekkor intettek be a gondozók és mondták, hogy azt már nem. Anyuka képtelen volt megnyugtatni, felajánlott babát és szartól repülőig mindent, de csak üvöltött, aztán egyszer odabújt magától az anyjához és megnyugodott.
Szerencsétlen gondozók mit fognak kezdeni ezzel a gyerekkel nem tudom, de én az anyja helyébe biztos nyakon öntöttem volna egy pohár vízzel, mert ezt ép ésszel nem tudom, hogy bírja pl. otthon ki a család.
Na mindegy, remélem majd leszokik róla a kölyök, mert amit művel abból látszik, hogy a világon minden meg van neki engedve, most meg upsz itt egy vagon szabály amit be kéne tartani.
szerda, szeptember 16, 2009
Bölcsi: harmadik nap
Ez is meg volt, be mentünk reggelizni és 2 órát bent töltöttünk a bölcsibe. Hát pár falatot már evett is, de a teát nem itta meg, és a negyed kifliből is csak felét ette meg. Annyira sok látni való volt a teremben, amit most vehetett szemügyre először, hogy szinte csak ez érdekelte. Utána jött az udvari játék amit megint nagyon élvezett, jót motorozott és homokozott.
............... és akkor aki most tervezi a gyerekét bölcsibe vinni, a következő monológot már ne olvassa, mert ki fog ábrándulni!
A saját gondozónk Rózsa szinte semmilyen olyan eseménynél nincs ott ami Eriknek fontos lenne, valahogy így jön ki a lépés, Ami néni van mindig ott, mint pl. a reggeli is. Így Erik hozzá kötődik igazán, mindig Őt keresi v. hívja, erre meg Rózsa mindig megjegyzést tesz, mert hát miért nem Őt. Viszont minden gyereke (8) jobban kötődik Ami nénihez, nem csak az én fiam.
Ha vállalkozói szemmel nézem Ő a lógós munkaerő. Mindig a legmesszebb áll a gyerek tömegtől, rendszerint háttal és kb. 10 percenként eltűnik valahová jó pár percre. Mindig van valami fontosabb. Azt hallom, hogy a kollégáknak hőbörög, mindig van valami problémája, valami megbeszélni valója, valami háboroghatnékja, reggel munkába jövet nyúzott és kialvatlan, nem alkesz az tuti és nem is cigizik, Ő ilyen.
Sajnos ma Erik közölte, nem szereti, Ami nénit a váltótársat és Icut szereti a szomszéd csoportból, aki ráadásul a Rózsa főnöke, a múltkor arra mentünk, hogy valamiben nem értettek egyet. Szóval a gyerekem, a bölcsiben megfogja tanulni, hogy vághatja ki maga alatt korrektül a fát. Mind ezt úgy, hogy én egy folytában dicsérem a Rózsát a bölcsit és persze Ami nénit, de nem tettem különbséget köztük soha még véletlen se. A másik nagy problémám, hogy Rózsát egy másik kolléganő mellöl tették el, mert nem jöttek ki egymással, tehát Ami néni is ha meg kapta, had vigye alapon dolgozik vele, ebben az évben először. Rózsa mindenről Őt kérdezi, már én is mert tőle többet megtudhatok, Ami néni, mindig mondja, hogy akkor Ő így hiszi, de kérdezzem Rózsát és majd Ő mondja, oda osonok kérdem, erre Rózsa mondja, hogy akkor így kéne, ugye Ami néni, ezt így szoktuk? :-)
A harmadik, hogy a konfliktus kezelő képessége a csajnak a nullával egyenlő. Pedig a bölcsibe esetleg szükség lehet rá. Az egyik kislány megborította a másikat, nem kicsit, amúgy rendesen, Ő hívta, hogy Petra gyere ide, beszélnünk kell, a kis csaj le se szarta még az ötödik felszólítást se, ekkor Rózsa taktikát váltott és megvigasztalta a síró kislány, a támadó arcán meg ott volt a gúnyos mosoly, mert tudta, hogy dupla győzelmet aratott.
A negyedik, még három nap után se tudja a gyerekem nevét, még jó néhányszor Vikinek hívja, mert egy ilyen nevű kisfiúval szokik be Erik éppen. Bezzeg Icu a szomszédból tudja a nevét, meg is dögönyözte és szeretgette ma, meg mondta, hogy át is mehet néha, hát én inkább az örökre dolog mellett szavaznék, de ez kivitelezhetetlen.
Az ötödik és egyben utolsó problémám, ma két gyereket hoztak be üvöltve. Ami nem meglepő egy bölcsiben általában, deeeee ez a két gyerek már a második éve jár Ami nénihez, az "Ő" gyerekei és elképedve magyarázta, hogy nem érti mi történt velük, mert ilyet soha nem csinált még egyik se. Amit meg én láttam, hogy Lidi hétfőn kezdte, mikoron először Rózsa átvette. Robika aki még csak másfél éves, szintén Ami nénié, de ha nincs ott, Rózsa csinálhat bármit az a kölyök üvölt, amikor Ami néni megjön gyerek rácuppan üvöltés befejezve.
Úgy, hogy várom a biztató szavakat, leginkább megnyugtató tapasztalatokat, Mindenkitől, akár privátba, akár itt a megjegyezésbe.
............... és akkor aki most tervezi a gyerekét bölcsibe vinni, a következő monológot már ne olvassa, mert ki fog ábrándulni!
A saját gondozónk Rózsa szinte semmilyen olyan eseménynél nincs ott ami Eriknek fontos lenne, valahogy így jön ki a lépés, Ami néni van mindig ott, mint pl. a reggeli is. Így Erik hozzá kötődik igazán, mindig Őt keresi v. hívja, erre meg Rózsa mindig megjegyzést tesz, mert hát miért nem Őt. Viszont minden gyereke (8) jobban kötődik Ami nénihez, nem csak az én fiam.
Ha vállalkozói szemmel nézem Ő a lógós munkaerő. Mindig a legmesszebb áll a gyerek tömegtől, rendszerint háttal és kb. 10 percenként eltűnik valahová jó pár percre. Mindig van valami fontosabb. Azt hallom, hogy a kollégáknak hőbörög, mindig van valami problémája, valami megbeszélni valója, valami háboroghatnékja, reggel munkába jövet nyúzott és kialvatlan, nem alkesz az tuti és nem is cigizik, Ő ilyen.
Sajnos ma Erik közölte, nem szereti, Ami nénit a váltótársat és Icut szereti a szomszéd csoportból, aki ráadásul a Rózsa főnöke, a múltkor arra mentünk, hogy valamiben nem értettek egyet. Szóval a gyerekem, a bölcsiben megfogja tanulni, hogy vághatja ki maga alatt korrektül a fát. Mind ezt úgy, hogy én egy folytában dicsérem a Rózsát a bölcsit és persze Ami nénit, de nem tettem különbséget köztük soha még véletlen se. A másik nagy problémám, hogy Rózsát egy másik kolléganő mellöl tették el, mert nem jöttek ki egymással, tehát Ami néni is ha meg kapta, had vigye alapon dolgozik vele, ebben az évben először. Rózsa mindenről Őt kérdezi, már én is mert tőle többet megtudhatok, Ami néni, mindig mondja, hogy akkor Ő így hiszi, de kérdezzem Rózsát és majd Ő mondja, oda osonok kérdem, erre Rózsa mondja, hogy akkor így kéne, ugye Ami néni, ezt így szoktuk? :-)
A harmadik, hogy a konfliktus kezelő képessége a csajnak a nullával egyenlő. Pedig a bölcsibe esetleg szükség lehet rá. Az egyik kislány megborította a másikat, nem kicsit, amúgy rendesen, Ő hívta, hogy Petra gyere ide, beszélnünk kell, a kis csaj le se szarta még az ötödik felszólítást se, ekkor Rózsa taktikát váltott és megvigasztalta a síró kislány, a támadó arcán meg ott volt a gúnyos mosoly, mert tudta, hogy dupla győzelmet aratott.
A negyedik, még három nap után se tudja a gyerekem nevét, még jó néhányszor Vikinek hívja, mert egy ilyen nevű kisfiúval szokik be Erik éppen. Bezzeg Icu a szomszédból tudja a nevét, meg is dögönyözte és szeretgette ma, meg mondta, hogy át is mehet néha, hát én inkább az örökre dolog mellett szavaznék, de ez kivitelezhetetlen.
Az ötödik és egyben utolsó problémám, ma két gyereket hoztak be üvöltve. Ami nem meglepő egy bölcsiben általában, deeeee ez a két gyerek már a második éve jár Ami nénihez, az "Ő" gyerekei és elképedve magyarázta, hogy nem érti mi történt velük, mert ilyet soha nem csinált még egyik se. Amit meg én láttam, hogy Lidi hétfőn kezdte, mikoron először Rózsa átvette. Robika aki még csak másfél éves, szintén Ami nénié, de ha nincs ott, Rózsa csinálhat bármit az a kölyök üvölt, amikor Ami néni megjön gyerek rácuppan üvöltés befejezve.
Úgy, hogy várom a biztató szavakat, leginkább megnyugtató tapasztalatokat, Mindenkitől, akár privátba, akár itt a megjegyezésbe.
kedd, szeptember 15, 2009
Bölcsi: második nap
Hát tegnap délután, annak ellenére, hogy Eriken nem látszott semmi, a délután alvásból 1 óra múlva (3 helyett) visítva ébredt. Hajtogatta, hogy Anuci, Apuci, ajajaja, bocsá, bocsá! (bocsánat)
Rendesen megijedtem, nem is tudtam megvigasztalni, el kellett vinni biciklizni. Azt hittem ma reggelre beteg is lesz a nagy bánatban, annak ellenére, hogy a bölcsiben semmi nem látszott rajt.
Ennek ellenére, mikor ma beértünk, nagy vidáman szaladgált és játszott. Ismerkedett a gyerekekkel, egészen érdekes módon. Csak a sírós és szomorú picikhez megy oda. Az egyik elkezedett csapkodni mikor oda ment hozzá, Őt otthagyta majd lehajolt a másikhoz és mondta neki szíjja, erre mosoly volt a válasz, megsimizte, mire jött a kis csapkódos, hogy Ő is kér simit, kapott is :-) aztán Erik tova vonult.
Motorozott, szaladgált, homokozott, Rózsával énekeltek, koszorút készítettek. Már tízóraizott is a többiekkel, egyszerűen utánozta őket, nagyon ügyesen. ( Mondjuk, én kiakadtam mint a délibusz, a tízórai, cukrosvíz egy kis citromlével, elvileg limonádé a neve. Szóval a gyerek itthon reggelizik és a tízórai gyümölcsléjét megkapja a kapu előtt, mikor bemegyünk, mert az én gyerekem ennyitől simán éhen hal ebédig.) Bevittük a cipőt és a papucsot, bepakoltunk a kisszekrényébe. Aztán jött a hidegzuhany, nem jó a kék törölköző, mert egyen fehér kell, hogy jól nézzen ki a törölközőtartón, nem jó fehér fésű, mert még nem tudják milyen, de más és egyen kell. Könyörgöm ez nem egy katolikus lány iskola, hanem egy bölcsi. :-( Ráadásul minek fésű egy majdnem kopasz kisfiúnak??? Ok tudom be kell állni a sorba, de nem túlzás ez egy kicsit 2 éves korban?
Egyébként minden jó és szép, a gondozók nagyon kedvesek, maximálisan a gyerekek érdekeit nézik. Igyekeznek mindenben követni a protokollt, de tudják rugalmasan is kezelni, kivéve törölköző színe :-)
.............. és majdnem lemaradt a legfontosabb infó, Erik az egy óra játék után nem akart haza jönni, Ő még maradni akart volna. Sajnos nem engedték, azt mondták tartsuk be a fokozatosságot.
Holnap 3/4 8-ra megyünk és Erik ott fog reggelizni :-)
Rendesen megijedtem, nem is tudtam megvigasztalni, el kellett vinni biciklizni. Azt hittem ma reggelre beteg is lesz a nagy bánatban, annak ellenére, hogy a bölcsiben semmi nem látszott rajt.
Ennek ellenére, mikor ma beértünk, nagy vidáman szaladgált és játszott. Ismerkedett a gyerekekkel, egészen érdekes módon. Csak a sírós és szomorú picikhez megy oda. Az egyik elkezedett csapkodni mikor oda ment hozzá, Őt otthagyta majd lehajolt a másikhoz és mondta neki szíjja, erre mosoly volt a válasz, megsimizte, mire jött a kis csapkódos, hogy Ő is kér simit, kapott is :-) aztán Erik tova vonult.
Motorozott, szaladgált, homokozott, Rózsával énekeltek, koszorút készítettek. Már tízóraizott is a többiekkel, egyszerűen utánozta őket, nagyon ügyesen. ( Mondjuk, én kiakadtam mint a délibusz, a tízórai, cukrosvíz egy kis citromlével, elvileg limonádé a neve. Szóval a gyerek itthon reggelizik és a tízórai gyümölcsléjét megkapja a kapu előtt, mikor bemegyünk, mert az én gyerekem ennyitől simán éhen hal ebédig.) Bevittük a cipőt és a papucsot, bepakoltunk a kisszekrényébe. Aztán jött a hidegzuhany, nem jó a kék törölköző, mert egyen fehér kell, hogy jól nézzen ki a törölközőtartón, nem jó fehér fésű, mert még nem tudják milyen, de más és egyen kell. Könyörgöm ez nem egy katolikus lány iskola, hanem egy bölcsi. :-( Ráadásul minek fésű egy majdnem kopasz kisfiúnak??? Ok tudom be kell állni a sorba, de nem túlzás ez egy kicsit 2 éves korban?
Egyébként minden jó és szép, a gondozók nagyon kedvesek, maximálisan a gyerekek érdekeit nézik. Igyekeznek mindenben követni a protokollt, de tudják rugalmasan is kezelni, kivéve törölköző színe :-)
.............. és majdnem lemaradt a legfontosabb infó, Erik az egy óra játék után nem akart haza jönni, Ő még maradni akart volna. Sajnos nem engedték, azt mondták tartsuk be a fokozatosságot.
Holnap 3/4 8-ra megyünk és Erik ott fog reggelizni :-)
hétfő, szeptember 14, 2009
Bölcsi: első nap
Hát idági is eljutottunk, hogy bölcsibe kell járni. A lelkem sajog a szívem vérzik, de meg kell szokni. Bementünk, Erik rögtön játszott és motorozott, ma még egy órát voltunk.
Az egy óra, udvaron töltött idő volt, végig játékkal kitöltve. Volt homokozás, motorozás, labdázás és ismerkedés a szabályokkal, még egyenlőre nem a Gondozók szóltak Neki, engem kértek meg rá, hogy mutassam meg hol szabad játszani, hol nem.
Első neki futásra elég jól vette az akadályt!
Néha megijedt ha egy kis gyerek hirtelen szaladt felé, de ha mondtam, hogy játsszon vele bátran, akkor elgondolkodott a tényen, hogy erre is jó lehet a kis kolléga.... A végére már beszélgetett is egy kislánnyal,.
Megnéztük a szekrényét és elhelyeztük a kis cipőjét, ma csak azt vittük, a cipőspolcon.
Ebéd után a Gondozók eljöttek család látogatni, utálom az ilyen pofaviziteket, na mindegy ezen is túl vagyunk.
Hoztak egy kis körtés papír nyakba akasztót Eriknek ajándékba, már mind a kettőjüket a nevükön szólítja, Rózsa néni és Ami néni.
Nagyon zavarban volt, de megmutatta a játékait és beszélgetett is velük egy kevéskét.
Az egy óra, udvaron töltött idő volt, végig játékkal kitöltve. Volt homokozás, motorozás, labdázás és ismerkedés a szabályokkal, még egyenlőre nem a Gondozók szóltak Neki, engem kértek meg rá, hogy mutassam meg hol szabad játszani, hol nem.
Első neki futásra elég jól vette az akadályt!
Néha megijedt ha egy kis gyerek hirtelen szaladt felé, de ha mondtam, hogy játsszon vele bátran, akkor elgondolkodott a tényen, hogy erre is jó lehet a kis kolléga.... A végére már beszélgetett is egy kislánnyal,.
Megnéztük a szekrényét és elhelyeztük a kis cipőjét, ma csak azt vittük, a cipőspolcon.
Ebéd után a Gondozók eljöttek család látogatni, utálom az ilyen pofaviziteket, na mindegy ezen is túl vagyunk.
Hoztak egy kis körtés papír nyakba akasztót Eriknek ajándékba, már mind a kettőjüket a nevükön szólítja, Rózsa néni és Ami néni.
Nagyon zavarban volt, de megmutatta a játékait és beszélgetett is velük egy kevéskét.
szerda, szeptember 09, 2009
A kis fa története
Mikor pocakos voltam, egy reggel locsoltam kint az erkélyen a virágládában a virágokat, akkor vettem észre, hogy egy kis jegenyenyárfa beköltözött a virágok közé. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, hisz 2 levélkével rendelkezett össze- vissza.
Aztán bementem a kórházba NST-re és hipp- hopp már nem jöhettem haza, mert az nap este 1/4 7-re megszületett Erik. Így a kisfával csak egy hét múlva találkoztunk, de akkor már 4 levélkével dicsekedett és egy egészen picit kilátott a ládából a nagy világra.
Ezen az őszön nem vettem be a ládákat az erkélyről, úgy voltam vele ha élni akar a kisfa, akkor legyen meg rá az esélye. Tavasszal elkezdte hozni a leveleket és csoda zöld lett, ezért jutalmul a földlabdájával együtt beköltözhetett egy szép és tágas agyagcserépbe, hogy ezen a nyáron is békésen növekedhessen tovább. Meg is hálálta új helyét és növögetett csendesen, hurkapálcákkal körbe rakva és védelmezve általam. Majd jött az ősz és a tél.
Két éves korára a kisfa szép nagy és erős lett, hát kapott egy még nagyobb cserepet, az új tavaszt és nyarat már egy akkor cserépben kezdte el, amibe Erik ülve be tudott kucorodni. Ott nődögélt mostanáig. A nyár végére már az erkélyt is kinőtte, kihajolt a fényért a korláton és gyökerei szétfeszítették a cserepet. Nem maradhatott tovább velünk, mert meghalt volna. Így Apuci levitte a háza elé és Babival együtt elültették a kisfát.
Ő nagyon jól érzi magát ott, kiegyenesedett a szára és virul boldogan. A szomszéd néni locsolgatja nap mint nap, ha nem rá én szaladok le egy nagy vödör vízzel, délelőtti sétáinkon Erik is arra motorozik, hogy megnézze.
Ma az történt, hogy a Városgazdálkodási hivatalaból egy nagy vízszállító autó be állt a kis parkba, mert nyár elején a VG is ültetett 10 méterrel előrébb egy egész fasort. A kocsi vizes puttonyából egy slag vezet a sofőr fülkéjébe, minden kis fánál megáll, kihajol az ablakon és a nyakába zúdít egy nagyadag vizet.
Hát persze, hogy Erik sikongatott örömében. Kamion és locsol és a bácsi vezeti és integet. Addig- addig, hogy az autó elért a kisfával egy sorba amit az én csemetém mutogatott serényen.............és a bácsi odakanyarodott a nagy autóval hozzánk.
Megkérdezte a picurt, hogy -Ez a Tiéd?
Mondta - Iden.
-Akkor ezentúl minden héten meglocsolom Neked :-)
Zutty a mi kisfánk is kapott egy nagy adag vizet a nyakába. Majd az autó visszatolatott és ment tovább a többi fácskához.
Annyira boldog volt Erik, hogy körbeugrálta a kisfát, ezért mehettünk is átöltözni, mert csak a tarkója nem lett sáros, de olyan öröm lett úrrá rajt, hogy nem volt szívem rászólni.
Mindenkit leszed ez a kispasi a lábáról, csak tudnám hogy csinálja :-)
Aki megszeretné ismerni a Jegenyenyárfa vagy Topolyafa történetét itt megteheti.
Aztán bementem a kórházba NST-re és hipp- hopp már nem jöhettem haza, mert az nap este 1/4 7-re megszületett Erik. Így a kisfával csak egy hét múlva találkoztunk, de akkor már 4 levélkével dicsekedett és egy egészen picit kilátott a ládából a nagy világra.
Ezen az őszön nem vettem be a ládákat az erkélyről, úgy voltam vele ha élni akar a kisfa, akkor legyen meg rá az esélye. Tavasszal elkezdte hozni a leveleket és csoda zöld lett, ezért jutalmul a földlabdájával együtt beköltözhetett egy szép és tágas agyagcserépbe, hogy ezen a nyáron is békésen növekedhessen tovább. Meg is hálálta új helyét és növögetett csendesen, hurkapálcákkal körbe rakva és védelmezve általam. Majd jött az ősz és a tél.
Két éves korára a kisfa szép nagy és erős lett, hát kapott egy még nagyobb cserepet, az új tavaszt és nyarat már egy akkor cserépben kezdte el, amibe Erik ülve be tudott kucorodni. Ott nődögélt mostanáig. A nyár végére már az erkélyt is kinőtte, kihajolt a fényért a korláton és gyökerei szétfeszítették a cserepet. Nem maradhatott tovább velünk, mert meghalt volna. Így Apuci levitte a háza elé és Babival együtt elültették a kisfát.
Ő nagyon jól érzi magát ott, kiegyenesedett a szára és virul boldogan. A szomszéd néni locsolgatja nap mint nap, ha nem rá én szaladok le egy nagy vödör vízzel, délelőtti sétáinkon Erik is arra motorozik, hogy megnézze.
Ma az történt, hogy a Városgazdálkodási hivatalaból egy nagy vízszállító autó be állt a kis parkba, mert nyár elején a VG is ültetett 10 méterrel előrébb egy egész fasort. A kocsi vizes puttonyából egy slag vezet a sofőr fülkéjébe, minden kis fánál megáll, kihajol az ablakon és a nyakába zúdít egy nagyadag vizet.
Hát persze, hogy Erik sikongatott örömében. Kamion és locsol és a bácsi vezeti és integet. Addig- addig, hogy az autó elért a kisfával egy sorba amit az én csemetém mutogatott serényen.............és a bácsi odakanyarodott a nagy autóval hozzánk.
Megkérdezte a picurt, hogy -Ez a Tiéd?
Mondta - Iden.
-Akkor ezentúl minden héten meglocsolom Neked :-)
Zutty a mi kisfánk is kapott egy nagy adag vizet a nyakába. Majd az autó visszatolatott és ment tovább a többi fácskához.
Annyira boldog volt Erik, hogy körbeugrálta a kisfát, ezért mehettünk is átöltözni, mert csak a tarkója nem lett sáros, de olyan öröm lett úrrá rajt, hogy nem volt szívem rászólni.
Mindenkit leszed ez a kispasi a lábáról, csak tudnám hogy csinálja :-)
Aki megszeretné ismerni a Jegenyenyárfa vagy Topolyafa történetét itt megteheti.
hétfő, szeptember 07, 2009
Petőfi Sándor: Itt van az ősz itt vanújra
A blogunk őszi ruhát öltött és és most az egyik általam nagyon szeretett versnek is itt a helye, amit sokszor mondok el Eriknek is.
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
vasárnap, szeptember 06, 2009
kedd, szeptember 01, 2009
Mai napi be és elszólások :-)
Van Nekem egy nagyon kedves Barátnőm Brigi, ahogy a fiam mondja Bidzsi. Tőle és a férjétől rendszeresen kapunk paradicsomot. Mondom is Babinak mikor esszük, hogy ezt Brigi és Andris küldte. Azóta ha paradicsom kerül a házba, akkor Erik hangosan kiabálva üdvözli: "Bidzsi, Bidzsi"
Ma a boltban vettem ketchupot. Mikor hazaértünk kikapta a szatyorból, elkezdte ölelgetni a piros dobozt és közölte "Bidzsi, Bidzsi". Annyira örült Neki, hogy egyedül a saját lábán cipelte fel :-) Egyszer elesett vele, de nem adta oda, azt mondta "Babáé" és bizony felcipelte.
Ma reggel mutogatja az Apjának az üres cumisüveget, hogy megette a tápszert. Ilyenkor az Apja megkérdezi, hogy hova lett a tátá, mindig mondja is, hogy "poca" meg mutatja is a pocakját. Ma reggel rá mutat a pocakjára és közli "garázs"
Reggel összeszidtam a pasit, mert nem szól ha bekakilt. Nem volt nagy szidás, csak mondtam Neki, hogy a bölcsis néni nem fogja minden gyerek pelenkáját szagolgatni, hogy büdi-e, hanem oda kell menni és szólni. Délután szigeteltem az ablakokat, mikor is odaáll a létra alá felnéz és közli: "büdi Babi"
Szótár:
paripa = pacipa (gyí paci paripa mondóka után szabadon)
párnacsata= pácapa
lábim= hábi
Amit pedig a legjobban kedvelek!
Eddig mamának és papának hívott bennünket, ebből lett a mami és papi. Ezután következett az anu és apu.
De! Most már anucinak és apucinak hív bennünket. Ha nagyon kedves akar lenni akkor pedig Anucipici és Apucipici. Na meg ha még jó kedve is van akkor tovább tudja ragozni :-) Anucipicipíí és Apucipicipíí.
(Na! Ennek álljon ellen valaki és nevelje meg a huncutját! :-))
Ma a boltban vettem ketchupot. Mikor hazaértünk kikapta a szatyorból, elkezdte ölelgetni a piros dobozt és közölte "Bidzsi, Bidzsi". Annyira örült Neki, hogy egyedül a saját lábán cipelte fel :-) Egyszer elesett vele, de nem adta oda, azt mondta "Babáé" és bizony felcipelte.
Ma reggel mutogatja az Apjának az üres cumisüveget, hogy megette a tápszert. Ilyenkor az Apja megkérdezi, hogy hova lett a tátá, mindig mondja is, hogy "poca" meg mutatja is a pocakját. Ma reggel rá mutat a pocakjára és közli "garázs"
Reggel összeszidtam a pasit, mert nem szól ha bekakilt. Nem volt nagy szidás, csak mondtam Neki, hogy a bölcsis néni nem fogja minden gyerek pelenkáját szagolgatni, hogy büdi-e, hanem oda kell menni és szólni. Délután szigeteltem az ablakokat, mikor is odaáll a létra alá felnéz és közli: "büdi Babi"
Szótár:
paripa = pacipa (gyí paci paripa mondóka után szabadon)
párnacsata= pácapa
lábim= hábi
Amit pedig a legjobban kedvelek!
Eddig mamának és papának hívott bennünket, ebből lett a mami és papi. Ezután következett az anu és apu.
De! Most már anucinak és apucinak hív bennünket. Ha nagyon kedves akar lenni akkor pedig Anucipici és Apucipici. Na meg ha még jó kedve is van akkor tovább tudja ragozni :-) Anucipicipíí és Apucipicipíí.
(Na! Ennek álljon ellen valaki és nevelje meg a huncutját! :-))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
