Aranyköpések következnek :-)

Ma fürdés után, az ágyamon törölgettem Babit. Egyszer látom, hogy kicsorrant két csepp pisi, mondom Neki, itt a bili mellettünk, nehogy már lepisild az ágyam, mert akkor nagyon dühös leszek.
Fel kel ráül a bilire, pisilt is rendesen. Nagyon örült neki, vittük a wc-be lehúzni. Utána néz majd közli: "Pisim lement a kocsihoz."
(A ház mögött a parkoló Apa kocsija ott áll.)

Tegnap felfedeztem egy pattanást az arcán és kinyomtam, kicsit elkámpicsorodott ettől. Mondom egy pattanást kinyomtam, ennyi volt. Erre elkezdett ugrálni az ágyon és kiabálta: "pattanó, pattanó, pattanó"

Délelőtt lepkét kergetett a ház előtti fűben, egyszer csak rám néz és mutat a lepkére ami egy virágon pihent: "leesett"

Ma sétálás közben jött szembe egy nő aki futott. Mondom Babinak, edz a néni, futó edzést tart. Erre közölte: "kocog"

Egyre nagyobb a szókincse és egy dologra már több rokonértelmű szót is használ. Sokszor nagyon találóan.
Ezenkívül egyre édesebb dolgokat mond, gondolom ez addig lesz így míg rendesen megtanul beszélni, így szorgalmasan jegyzetelek, nehogy kimaradjon valami, mert nem szeretném, ha elfelejtődne. Tehát telefonba, blokk hátuljára, határidőnaplóba, mikor mi van kéznél, jegyzetelek.

Erőfitogtatás: Erik kontra Marcipán

Ez a történet az, amit nehéz leírni, úgy, hogy teljesen visszaadjam azt amit titkon meglestem, ennek a két gézengúznak a működéséből. Pár sor az egész, aranyos és édes, de alapvetően ismerni kéne a macskát is és a gyereket is ahhoz, hogy ezt valaki el tudja képzelni, de az lett volna a legjobb, ha mindenki velem együtt látta volna.

Eriknek pénteken apás napja volt így ott voltunk, Apának el kellett menni egy időre így Marci cica, Erik és én hárman voltunk. Én a számítógép előtt, macska az erkélyen békésen heverészett a napon. Babi pedig szaladgált le és föl, felesleges energiákat levezetve.

Egyszer csak hallom az erkély felől "sic,sic,sic"
Egyből lopóztam is oda, de csak lesekedni, mert így mi szoktuk beküldeni a macskát az erkélyről, ha megyünk valahová. Egyikük se látott.
A macska hever tovább békén, fejét sem emelve.
Gyerek közelebb megy toppant egyet a kis lábával és mondja "sic,sic,sic"
Macska már fel emeli nagy busa fejét, de még csak néz unottan.
Gyerek közelebb, kettőt toppant "sic,sic,sic"
Marci feláll, lassan, minden mozdulat után hatás szünetet tartva, felborzolja a szőrét, minden szálat külön és külön. Mire kinyúlik már 10 kilósnak néz ki, ekkor fel emeli a fejét és méla undorral ránéz a gyerekre. ... A hatás kedvéért a nyakát is kinyújtja mint valami robot.

Ekkor Babi sarkon fordul és ész nélkül berohan, bevágja az erkély ajtót, bezárja majd közli vele az üvegen keresztül "Marci cica kint marad"

Anyuci - Erik szótár

Ma fürdésnél:
-Erik ne igyál a fürdővízből, mert sampon van benne és fosni fogsz tőle!
Rám néz és átszellemült arccal, teljesen nyugisan közli:
- Jujj
Még pöttyöt se kell tennem a mondat végére, nemhogy felkiáltó jelet, mivel ismét elővette introvertált formáját, úgy látszik ezt csak a kádban szokta használni.

Nagyon szépen beszél a csemetém, de akadnak még vicces és fordulatos trükkök a kis szótárában.

csöppen= pöccsen
csavarhúzó= csajuzó ( keményen 20 percig rohangáltam fejvesztve mindenféle tárgyakra mutogatva mire kiderült, hogy mi ez )
cipő= picő
cipel= piccel
kréta= kékat
kulcs= kucsi
sült krumpli= sűtpumpli
spriccel, spray= spiccc
értem= étem
persze= pesze
telefon= tosz (nem illik elmosolyodni ;-)
takarít= kakait
traktor= takto
törölköző= töjöző
mentő vijjogása= iuiui :-) (imádom amikor mondja)

Pöttyös Túrórudi TUI reklám következik

A város főterére megérkezett az bizonyos nagy fahajó, ami leginkább Noé bárkájára hasonlít. Tele piros pöttyös vitorlával.
Igazából kerülgettük már az építése közben is, meg tegnap délelőtt is. Erik jelezte, hogy felmenne rá, de én még kicsinek ítéltem ehhez, amiben nem is tévedtem sokat. (Nem vittem fel rá.)
Aztán tegnap az esti sétánál, valahogy csak be zavarogott az Apjával a pöttyös kis mentőhajóba (Túrórudi forma), nevezetesen oly szépen mosolygott a hosstess-re hogy beültette, pedig már elmúlt 6 óra és egész nap ott főtt a napon. Persze a gyerekem nem is akart kiszállni, mi több ott alszik ha nem zárják le az akadálypályát :-) Mind ez után a lány mondta neki, hogy 10-re menjen vissza velünk és még beülhet egy párszor a kisladikba.
Ennek örömére ma visszavittük a gyereket, mert persze, hogy emlékezett a hajóra, meg az igéretre.
Ha már ott voltunk bementünk a nagy fahajó pocakjába is, ahol mindenféle próbákat kellett kiállni. Célba lőni pöttyös labdával, kirakózni és memória játékozni. Felismerni állatokat. Na az ott lévő hosstess néni bukfencezett is egy nagyot. Mert egyyből nyomni akarta a pecsétet, hogy ez Neki még nem megy :-) Aztán Erik mutatta: teki, delcsi (delfin) és csijag (tengeri csillag). Így minden pecsét jogos volt. ;-)
Ezek után nyert a csemete egy oklevelet, mivel remek tengerész inasnak bizonyult és kapott mellé egy pöttyös ugráló labdát is.
Azóta mást se hallok, csak még ugrálni, (egyedül még nem tud rá felülni, majd úgy 2 év múlva:-)) dájing, ting, bing és hangos kacagás.
Nagyon jó program volt és remekül éreztük magunkat ( hárman voltunk, mert Manó így szereti) és eddig is ettünk ugyan pöttyös rudit és játszottam a weboldalukon sokat, de ma sem csalódtunk semmiben.

Abonyi állatkertben

Az indulás nem volt épp zökkenő mentes, mivel a fiatalember kipakolta az összerakott hátizsákot, mikor arra jártam az indulást siettetvén, rámordultam, hogy azonnal visszapakolni mindent. Úgy láttam meg is kezdte a műveletet. Ám a legközelebbi fordulónál, kb. egy perc múlva azt látom, hogy az előszoba padlójára hó esett, szép nagy fehér pettyekben. Anyagát tekintve négyezer forintos ötven faktoros naptej formájában. Nem durrant el az agyam, áááááááááááááá, csak nem bírtam megszólalni, de a meredt bámulásomból is rájött, hogy nagy baj van. " Ki pöccsent, bocsi " felkiáltással berongyolt legózni a tett helyszínről, míg én felmostam egymás után kétszer (ez már nem történt épp néma csendben, egy kis szidás mégis csak járt érte :-), a Nagyi átvállalta a harmadik sort.
Ezek után egy óra késéssel elindultunk az abonyi magán állatkertbe, ahol oroszlánt lehet simogatni.
Nagyon kellemesen csalódtunk és remekül éreztük magunkat, mind a hárman, mert családi program volt. Aminek a csemete külön is nagyon örült.
Először is a város szélén helyezkedik el a park egy hatalmas erdőben. Nincs az egészben állat elhelyezve, nagyon sok sétáló utacska van szerte szét. Azon a részen ahol állatok vannak, jó szellős és tágas terület van, kényelmesen lehet sétálni. Az állatoknak hatalmas helyük van, más állatkertek állatai csak álmodozhatnak ekkora helyekről. Helyes dundi az állomány, csillogó és érdeklődő szemecskék fényes bunda mögé rejtve várják látogatót. Teljes volt a káprázatom.
Gondosan el vannak zárva az állatok, de azért jól láthatóak. Kivétel a paci, akinek a szájából kimentettük Eriket, mert kajának nézte a bodyt ami rajta volt, még jó, hogy nem a gyereket :-) Nem tudtam, hogy arra felé fehér papírba csomagolják a zoo csemegét, a pacit meg nem zavarta, hogy a fehér bodyban gyerek van és nem neki kaja :-), hogy ne csalódjon nagyot , kárpótlásul kapott egy egész zacsival, de nem bírta kivárni míg kicsomagoljuk, így az egészet kikapta a kezünkből és elszaladt vele, majd zacsistól le is nyelte.
Van még büfé, ami nem túl drága és játszótér ugrálóvárral, iszonyú nagy területen.
Mire ettünk, hozták is az oroszlánokat. Sajnos nagyon sokan voltak a látogatók, nem adták kézbe a kis kincseket, de meg lehetett simizni őket. A gondozó néni külön oda figyelt, hogy Eriknek is jusson ebből az élvezetből. Olyan boldog volt tőle, hogy az valami csoda, megbűvölten nézte a kisállatokat és éppen csak megérintette itt-ott a puhácska bundáját.

Második és harmadik nap

Itt és most szeretném megköszönni Mindenkinek az együttérzést, a drukkokat és a sok biztatást. Először is nagyon jó érzés, hogy itt vagytok és törődtök velünk, másrészt mindig megvilágítjátok az alagút végét, így tudom, hogy majd csak oda érek már.
A munka alapvetően jó! Szeretem a kollégám ill. közvetlen főnököm, másrészt megállt az idő arra felé, az én életemhez képest. Szinte semmi nem változott és a vevők is a régiek. Van élet és van munka, kevés ilyen jó hangulatú helyet ismerek, főleg mióta az ex kolléga nincs ott.
Erik másnap és harmadnap sem sírt mikor otthon hagytam a Nagyival, "csak" morgott mint egy rossz kutya. Eddig ha rosszat csinált, akkor minket utánozott így amikor mérgelődtünk rá.
Meg is kérdeztem, hogy azért mérgese amiért dolgozni megyek. Mondta "iden". Sajnáltam nagyon, de úgy tűnik a részletes magyarázat megnyugtatja.
Hatkor amikor az apja behozza nekem, nagyon boldog, onnantól le se tudom tenni, szerintem a két év alatt összesen nem cipeltem annyit mit most a három nap alatt. Nem mosogatok, nem főzök, nem csinálok semmit, csak ő van, játszok, énekelek, mesét mondok kifulladásig, úgy látom ez hat.
Ma bicikliztünk és találtunk egy helyes kis játszóteret, vittünk homokozójátékot is. Egész délelőtt ott egerésztünk, ketten, ahogy ő mondja. Rám mutat és mondja "ketten bici".
Aztán a délutánt, bent töltöttük a városban, majd mozgólépcsőztünk a nagy áruházban. Már nincs semmi baj. Ma este már nem harapott és nem ütött rám. Ellenben izomlázam van a kölyök cipeléstől, de ha ez kell akkor inkább megszakadok, csak jó kedve legyen a kis Manónak, mert újabban így hívja Magát :-)

Az első nap távol

Ez is elérkezett, sajnos ma első nap dolgoztam. 10-18-ig tart a munka idő, végtére is 8 óra. Bambika a Nagyival volt, délelőtt, együtt ebédeltek, majd alvás után jött érte az Apucipicje és együtt töltötték az időt, 6-ra pedig behozta a boltba hozzám. A nap zökkenő mentes volt, nem sírt és szót fogadott Mindenkinek. Az éjszakánk viszont nagyon pocsék volt. Sokszor sírt és hajtogatta:
"Mami nics" "Mami ebújt" "Mami hó van?"
Ha kimentem wc-re akkor úgy sírt mint akit nyúznak. Így a ringatás és a vigasztalás mellett kb. 4 órát sikerült aludnom és az utolsó után már nem sikerült visszaaludnom se. Így nézünk a második nap elé. Itt bőgök a monitor előtt, megint itt kell hagyjam ezt a kis makit. Remélem, a mai napnak is vége lesz a számára gyorsan.
Tegnap majdnem 10-ig játszottunk, sétálni voltunk és motoroztunk. Utána mentem dolgozni. 6-kor elmentünk biciklizni, aztán repülőt néztünk (mert szúnyog irtás volt, és ilyenkor egész közelről szemre lehet venni a kis dupla szárnyú gépet). Vacsi után fürdés és mese olvasás volt, utána még énekeltem is, 9-kor már aludt az én kis manóm. Utána még elvégeztem a házimunkát is, mert ugye az se fog magától rendbe jönni. Úgy nézett ki minden rendben és jól viselte a dolgokat, de ezután az éjszaka után már nem gondolom ezt.

péz, péz ide

Van nekem egy perselyem, még valami kamaszkori emlék. Ami itt a nagy költözködésben előkeveredett. Eddig nem fordított nagy figyelmet rá a fiatalember, DEEE tegnap mégis csak a kezébe keveredett.
Kérdi mi, mi? Elmagyaráztam részletesen neki, hogy ebben pénzt lehet gyűjteni és ha tele lesz, akkor a boltban el lehet költeni, mondjuk ajándékra. Akár a játékboltban is lehet kapni érte valamit. A pénzt el kell vinni oda lehet érte választani valamit és cserélni kell a pénztáros nénivel, Ő oda adja a pénzt a Néni meg az ajándékot.
Az én gyerekemnek több se kellett, rohant a Nagyanyjához, hogy pézt, pézt és mutogatta a perselyét, amit egyből meg is tanult kimondani, szinte tökéletesen. Aztán jött hozzám is. Pézt, pézt. Reggel úgy kelt, hogy nyújtotta a kis markát és közölte, hogy pézt kéjem ide :-) Mindezt olyan bájosan és türlmesen. Ma az Apját is megvágta, mert éhes szegény perselycica és bekell tenni a pézt a pocajába :-)
Nagyon türelmesen gyűjtöget és csak kedvesen lejmol, nem hisztizik ha valaki azt mondja, hogy mára már elég volt.
Ami pedig döbbenet, hogy tényleg gyűjti, csak bele teszi, de sose akarja kivenni. Többször is elismétli, hogy néni a boltban és ajándék, oda kell adni. Ha valamit előveszek aminek a vásárlásánál jelen volt, akkor mondja, Néni adta, pézért. Tehát a művelet világos a számára. Hordozgatja perselyt és simogatja, esti fürdés után megrázza, mennyi van benne, de türelmesen gyűjt az én kis csoda bankárom.
Pillanatnyilag a két napi átlagot nézve, jobban keres mint én :-)
Nagyon kiváncsi vagyok, ha teli lesz, akkor mit fog majd választani a boltban érte.
És ime itt a dög ami a pénzemet zabálja :-)