Kivették a varratot!

Erik szája gyönyörű. Szinte már teljesen helyre jött, mondhatni fénysebességgel gyógyult meg. Főleg úgy, hogy a varrás utáni 2. napon sikerült megint ráesnie. Megint feldagadt és vérzett nagyon. Óránként 15 percet jegeltem, hogy a varrat ne repedjen szét. Így a 2. naptól újra kezdtük a gyógyulást, mert az ember hiába mondja el ezer meg egyszer, hogy ne siess, vigyázz, ne bohóckodj a rémes két évese úgy néz rá mint egy ufo-ra, hogy mit is akar ez a banya tőlem. Aki nem érek rá lassan menni, mert rengeteg dolgom van.

Ma este a fogát is megmertem már mosni, így több mint másfél hét után ez elég aktuális volt, viszont eddig lehetetlen és kivitelezhetetlen. Nagyon remélem, hogy ennyitől még nem megy tönkre a foga is, mert sírva fakadok.

Elesett a kismotorral (amit kivágok a kukába)

Ma reggeli sétánk alatt Erik elesett a kismotorral. Nem tudtam megfogni vagy elkapni. Pont 1-2 méterrel mögöttem volt. A csattanásra már fordultam is hátra és abban pillanatban láttam, hogy nagy baj van. Dőlt a vér a szájából iszonyatosan. Felvettem, leültünk egy padra és megnéztem. A diagnózis ezt varrni kell. Szétrepedt a felső ajka. Haza rohantam vele és felhívtam az apját, hogy be kell vinni a kórházba. (Bár ne tettem volna.) Megjött közölte, hogy Neki iszonyú sok dolga van, elvisz odáig, de mennie kell. Bementünk a sürgősségire. Találtam egy ápolót, kértem segítsen, mert nagyon fél a kicsi és jó lenne túl lenni mindenen. Mindenki kivétel nélkül nagyon aranyos, kedves és rendes volt velünk. Az ápoló elvette a taj-kártyát a mentős pultnál bejelentette a gyereket, rögtön vitt az orvoshoz. Az orvos megnézte, mondta, hogy röntgen és egy öltés. A gyerek apja ekkor közölte, hogy ő megy. Kiszámolta, hogy kb. 700ft a taxi hazáig, a kezembe nyomta a pénzt és elment.

Rögtön mehettünk röntgenben. Utána sokat kellett várni és Erik nagyon kereste az apját. Mondtam, hogy elment és nem jön vissza, nagyon sírt és félt. Elmagyaráztam neki, hogy kap érzéstelenítőt és a varrás nem fog fájni. Aztán elkezdtem ringatni és énekeltem Neki. Szépen nyugodtan, dajkáltam és dajkáltam.............. Gyönyörűen megnyugodott, még el is pilledt kicsit a vállamon. Behívtak bennünket, jött egy markos nagydarab srác, hozott egy lepedőt, felfektették a műtőasztalra. Erik fogtam a kezem így csavarta be a lepedőbe és fölé hajolt, hogy megfogja a fejét, közben végig magyarázott neki. Mi fog történni, ne féljen és nagyon ügyes. Megmutatta a tetoválásait, volt szerencsére Dr. Bubó is a kezén. Szinte sírás és erőlködés nélkül hagyta Erik a varrást. Nagyon meggyőző és jó fej volt a Doktor bácsi is, Ő is dicsért és simogatott, az asszisztens néni szintén.
Nagyon büszke voltam a fiamra, remekül csinálta!!! Mikor kész lett, össze-vissza dicsérték szeretgették simogatták, Ő megköszönte a segítséget Mindenkinek és édesen mondta szia.

Ezek megöregedtek

Tegnap este sokat fürdött,rendesen szét is ázott, mikor kipecáztam a kádból, nézegeti a kezeit, mire közli:
-Anyuci ezek megöregedtek.

Nem tudok mit mondani

Olvasd!
http://hszilvi.blogspot.com/