hétfő, szeptember 07, 2009

Petőfi Sándor: Itt van az ősz itt vanújra

A blogunk őszi ruhát öltött és és most az egyik általam nagyon szeretett versnek is itt a helye, amit sokszor mondok el Eriknek is.


Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

1 megjegyzés:

  1. Milyen jó volt ezt most újra elolvasni! Köszönöm Neked! Az ősz nekem egyébként is nagy kedvencem lett, mióta az esküvőm és főleg Bálint születése ősszel történt... Köszönöm még egyszer! Nem ér engem mindig megbőgetni! :-)
    Már írni akartam, hogy nagyon tetszik az új háttér is!

    VálaszTörlés