szerda, szeptember 09, 2009

A kis fa története

Mikor pocakos voltam, egy reggel locsoltam kint az erkélyen a virágládában a virágokat, akkor vettem észre, hogy egy kis jegenyenyárfa beköltözött a virágok közé. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, hisz 2 levélkével rendelkezett össze- vissza.
Aztán bementem a kórházba NST-re és hipp- hopp már nem jöhettem haza, mert az nap este 1/4 7-re megszületett Erik. Így a kisfával csak egy hét múlva találkoztunk, de akkor már 4 levélkével dicsekedett és egy egészen picit kilátott a ládából a nagy világra.
Ezen az őszön nem vettem be a ládákat az erkélyről, úgy voltam vele ha élni akar a kisfa, akkor legyen meg rá az esélye. Tavasszal elkezdte hozni a leveleket és csoda zöld lett, ezért jutalmul a földlabdájával együtt beköltözhetett egy szép és tágas agyagcserépbe, hogy ezen a nyáron is békésen növekedhessen tovább. Meg is hálálta új helyét és növögetett csendesen, hurkapálcákkal körbe rakva és védelmezve általam. Majd jött az ősz és a tél.
Két éves korára a kisfa szép nagy és erős lett, hát kapott egy még nagyobb cserepet, az új tavaszt és nyarat már egy akkor cserépben kezdte el, amibe Erik ülve be tudott kucorodni. Ott nődögélt mostanáig. A nyár végére már az erkélyt is kinőtte, kihajolt a fényért a korláton és gyökerei szétfeszítették a cserepet. Nem maradhatott tovább velünk, mert meghalt volna. Így Apuci levitte a háza elé és Babival együtt elültették a kisfát.
Ő nagyon jól érzi magát ott, kiegyenesedett a szára és virul boldogan. A szomszéd néni locsolgatja nap mint nap, ha nem rá én szaladok le egy nagy vödör vízzel, délelőtti sétáinkon Erik is arra motorozik, hogy megnézze.
Ma az történt, hogy a Városgazdálkodási hivatalaból egy nagy vízszállító autó be állt a kis parkba, mert nyár elején a VG is ültetett 10 méterrel előrébb egy egész fasort. A kocsi vizes puttonyából egy slag vezet a sofőr fülkéjébe, minden kis fánál megáll, kihajol az ablakon és a nyakába zúdít egy nagyadag vizet.
Hát persze, hogy Erik sikongatott örömében. Kamion és locsol és a bácsi vezeti és integet. Addig- addig, hogy az autó elért a kisfával egy sorba amit az én csemetém mutogatott serényen.............és a bácsi odakanyarodott a nagy autóval hozzánk.
Megkérdezte a picurt, hogy -Ez a Tiéd?
Mondta - Iden.
-Akkor ezentúl minden héten meglocsolom Neked :-)
Zutty a mi kisfánk is kapott egy nagy adag vizet a nyakába. Majd az autó visszatolatott és ment tovább a többi fácskához.
Annyira boldog volt Erik, hogy körbeugrálta a kisfát, ezért mehettünk is átöltözni, mert csak a tarkója nem lett sáros, de olyan öröm lett úrrá rajt, hogy nem volt szívem rászólni.
Mindenkit leszed ez a kispasi a lábáról, csak tudnám hogy csinálja :-)
Aki megszeretné ismerni a Jegenyenyárfa vagy Topolyafa történetét itt megteheti.

11 megjegyzés:

  1. Ez nagyon-nagyon kedves! Simogatja az ember lelkét ez a történet!

    VálaszTörlés
  2. Hallod, ritkán fordul velem elő,de ettől könnybe lábadt a szemem.

    VálaszTörlés
  3. Thinu, Brigi!
    Most, hogy ezeket írtátok megfordult egy gondolat a fejemben! Elküldtem a történetet a Városgazdaságinak is. Hátha mi is örömet szerzünk vele a Bácsinak :-)

    VálaszTörlés
  4. Rendesen meghatódtam én is... Kép nincs Erikről és a kis élni akaró fáról?

    VálaszTörlés
  5. Még nincs, de holnap prótolom!

    VálaszTörlés
  6. Szilvi!
    Ez nem ér! Én már megint sírok! :-)
    Nagyon kedves történet és milyen jó ötlet elküldeni Nekik is! Biztosan örülnek majd!
    Én is várom a képet!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon megható ez a történet! AZ élet szép.Ez jutott eszembe!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép a blogod!!! Még ismerkedem Veletek, de azt már leszűrtem, hogy csudaszépek vagytok...

    VálaszTörlés
  9. Nagyon kedves történet, jó volt olvasni!

    VálaszTörlés
  10. Köszönjük szépen, olyan kedvesek vagytok! Andi üdv itt nálunk!

    VálaszTörlés