hétfő, szeptember 28, 2009

Kár-kár vagyis varjú

Tegnap esti sétánk alkalmával, ismét megfigyeltem a varjakat. Itt éldegélnek gyakorlatilag velünk, csak a szomszéd fán. Sok fát kivágtak itt a környéken egy betegség miatt. Fel vannak bolydulva a madarak, kell még némi idő mire megtalálják a helyüket. Szerencsére itt maradtak, én kedvelem Őket, megszoktam az elmúlt 30 évben.
Ücsörög békésen, aztán egyszer csak eszébe jut valami és elkezdi mondani a magáét, mint valami mókás vén öregember, krákog maga elé ás méltatlankodva, toporogva nyakát meg nyújtogatva nézelődik. Tegnap is olyan jót kuncogtam az egyiken :-)
Meg eszembe jutott a tavalyi kis kalandunk, ami ugyan rövid volt, de ricsajos és károgós. Idézet a régi naplónkból ( bocs, attól aki már olvasta, de most olyan nosztalgiám támadt rá).

"2008. május 8.

A Sárkánybébi avagy a rikoltozó varjúfióka

Már azt hittem leülhetek, mikor apa haza jött ebédelni, a kapu elől telefonált, hogy nem tud feljönni, mert egy varjú fióka állja útját szem forgatva. Na lementem megnézni a tüneményt, mondtam, hogy nem bánom hozza megmentjük. A madárka rögtön lekárogta az egész család haját, félelmetes hang jön ki és elég magas decibelen egy ilyen kis micsodából. Erik sírva fakadt a macska felháborodott, hogy beköltöztettük a sárkányt a kosarába.

Felhívtam a vadaspark igazgatóját, aki annyira ember mint senki, mire beértünk a madárkával, akit befogadtak, már Ő is ott volt, hogy megvizsgálja. Hát ennyi...."

2 megjegyzés:

  1. De aranyos sztori! Én erről bizony lemaradtam! De most jó volt elolvasni!

    VálaszTörlés
  2. A vadaspark igazgatója is nagyon emberi, mint írtad....de ezt se tették volna meg sokan, mint Ti!!! Tőletek is nagyon emberi volt....!!!!!

    VálaszTörlés