Bölcsi: negyedik nap

A jó hírek!
Erik örült neki, hogy bölcsibe megyünk, de azért mondta, hogy ne menjünk. Mikor bementünk, nem volt semmi gond, feltalálta magát játszott. Ma egy nagyobb kis fiúval együtt játszottak, fa építővel, közösen együtt és nem egymás mellett, most láttam ilyet először Tőle tündéri volt.

Ebéd: alig várta, hogy leüljön és kapjon enni, almafőzelék és hús meg krumplipüré volt. Nagyon szimpatikus volt, hogy Rózsa megkóstolta az ételt mielőtt kiszedte a gyerekeknek. Sajnos a gyerekem nem hajlandó egyedül enni, pedig már gyakoroljuk egy ideje. Nem aratott vele osztatlan sikert, hogy etetni kell, de az van, agyon nem üthetem, még szerencse, hogy 5 perc alatt bele lehet lapátolni a szükséges mennyiséget. Így talán Ők is megteszik, vagy Erik rájön, hogy muszáj lesz egyedül enni különben éhen marad. Nagyon sokat evett és nagyon ízlett neki az ebéd, ezután letették az ágyát, megmutatták a helyét, rátettük a paplanját és a Hapcát, belefeküdt és tetszett neki, aztán haza küldtek, nem értem miért nem maradhattunk, simán elaludt volna, így holnap nem tudom mit szól hozzá, hogy az ágyat nem csak nézegetni kell, hanem már aludni is benne.

A rossz!

Viktor nevű kolléga úr akivel együtt szokik be egy akaratos hisztigép, valami hihhhhetetlen, hogy úgy hisztizik és veri magát a földhöz, amilyet még nem látta, pedig a két öcsém se ment a szomszédba ezekért a dolgokért, meg az akaratért sem.
Ami néni egyszer oda is szólt, de csak némán Rózsa felé, hogy "b...meg" és bizony egyet kellett értsek vele, az egész csoport hangulata oda lett, mindenki rossz kedvű lett. Kerek egy órás őrjöngő hisztit vert le a kis hapsi, mert először nem engedték át a másik csoportba, ott először a csop.vezetőnő az általam kedvelt Icu néni próbálta megnyugtatni, de semmi siker, aztán az anyja, de neki se sikerült. Majd rácuppant egy kislányra és elakarta venni a babakocsit tőle, a saját anyja hiába szólt rá, nem hagyta abba, őrjöngve követte a kislányt, ekkor Ami néni oda vette a Katát és nagyon szépen rábeszélte, adja már neki oda a kocsit, Kata könnyes szemmel kivette a babát és oda adta, Ami néni cserébe dajkálta és énekelt. Ekkor Viktor azért visított, mert neki a baba is kell, na ekkor intettek be a gondozók és mondták, hogy azt már nem. Anyuka képtelen volt megnyugtatni, felajánlott babát és szartól repülőig mindent, de csak üvöltött, aztán egyszer odabújt magától az anyjához és megnyugodott.
Szerencsétlen gondozók mit fognak kezdeni ezzel a gyerekkel nem tudom, de én az anyja helyébe biztos nyakon öntöttem volna egy pohár vízzel, mert ezt ép ésszel nem tudom, hogy bírja pl. otthon ki a család.

Na mindegy, remélem majd leszokik róla a kölyök, mert amit művel abból látszik, hogy a világon minden meg van neki engedve, most meg upsz itt egy vagon szabály amit be kéne tartani.