Nyaralás Dobogókőn

Végy egy nagyvárosi, elkényeztetett, tv-n és dvd-n élő 3 éves gyermeket, akinek az Anyukája úgy dönt, hogy ideje elkezdeni a gyermek kiképzését :)
Tedd ki ezt a csemete manót egy nagy erdőbe és figyeld mi történik.
Először is futkos örömében, nincs autó, nincs zaj. Mehet mint a meszes. Homokozik a földben a fa alatt, mászókázik a fán. Virágot szed és szagolgat. Epret gyűjtöget éjt nappallá téve és meg is eszi mind. A házba erővel sem lehet berángatni, csak ha már nagyon éhes és álmos. Koszos mint egy kismalac és estére ázott kutya szagot áraszt magából.
Mese csatorna, mi az? Kérdé agy mosottan. Mesefilm, van olyan? Kit érdekel.
Olyan változáson ment át, ha nem látom a két szememmel el sem hiszem.
Csodás volt ez a pár nap, távol az általunk civilizált környezetnek nevezett helytől. Bejártuk a környéket, nagyokat sétáltunk. Kevés ember van arra fent, főleg hét közben. Mindenki köszön és kedvesen fogadja az arra járókat. Harmadik napra már megismertek Bennünket, mert mentünk a sípályához traktort nézni (minden nap, kis technika azért mégis kell) lánctalpasat, ami télen a havat dúrja a pályára. Emlékeztek rá, hogy a gyerek oda van érte és láss csodát, harmadik nap beindították Neki a traktort, vezethette a bácsival és még fékezhetett is. Az első rövidke, de nagyon tartalmas kiruccanás jól sikerült, tervezhetem a többit :)