Bölcsi: a végső konklúzió

Erik köhög, 37,4 a hője, ami ugye nem indokolja, de még 11 van és már 2 órája alszik. Tegnap, hogy ott hagytam a bölcsibe még semmi baja nem volt, mire visszaértem (30perc) folyt az orra, alvás utánra köhögött és berekedt, jól lehet a a távol létemben végig üvöltött és ettől gyulladhatott be a torka. Lent a délelőtti séta közben a bölcsi fele vettük az irányt, mondta " böcsi nem". Megnyugtattam, hogy ma nem kell menni. Leültem egy padra, felkéretőzött. Egyszer még mutatott egy mentőt, egy perc múlva meg mély álomba szenderült. Kettesével mentek el mellettünk a mentők és nem ébredt fel, felhoztuk az Apjával, beraktuk az ágyba, levetkőztettem megmértem a lázát, de csak alszik mint egy bunda.
A végletekig kimerült. Soha az életbe nem volt olyan, hogy alva feltudtam volna hozni, vagy letudtam volna vetkőztetni álmában, mindig felébredt. Azonkívül kb. 1 éve még tévedésből sem alszik délelőtt.
Az én gyerekem most intett be, neki elég volt a válás meg a költözés és az, hogy szeretett Apuciját pont ezen a héten küldték tovább képzésre, mikor Neki annyira szüksége lenne rá minden nap, hisz 1-2 órát mindig együtt töltenek, válástól függetlenül.
Összeült a családi kupak tanács és úgy döntöttünk, hogy még egyszer megpróbáljuk. Ha sikerül jó, ha nem akkor itthon marad a Nagyival és bevonjuk az általa kedvelt családtagokat is a megőrzésébe, pl. az Apukámat, akit nagyon megkedvelt, pedig csak 3 hónapja ismeri.
Elmondtam Neki is ugyan ezt, hogy elmegyünk még a bölcsibe, ha akar nélkülem maradhat, ha nem akkor Nanával marad. Választhat, de én megyek dolgozni, mert muszáj.