péntek, szeptember 18, 2009

Bölcsi: ötödik nap

Maga a csőd!!!

A nap az éjszakával kezdődött, rémálmai voltak és álmában folyton a bölcsit meg a tegnapi hisztis pasit Viktort emlegette. Reggel nem evett, ilyet még soha nem csinált. Nem ette meg a tápszert és semmit se fogadott el, még a túrórudit is visszautasította. Az ölembe ülve beszélgettünk kicsit és elmondta, hogy Viktor buta és csúnya. Ennek ellenére ma sikerült utánoznia.

Ma 11-kor kiküldtek, mondván, Ők majd megetetik és lefektetik.
Szóltam Eriknek, hogy elmegyek, dolgom van, adjon puszit, szeretem.
Abban a pillanatban elkezdett sírni és ez innentől már csak fokozódott a köhögős őrjöngős verem magam a földhöz sírásig, krokodil könnyekkel.
Sem megnyugtatni, sem megetetni sem lefektetni nem tudták, pedig éhes és álmos volt, 30 perc után behívtak.
Szépen lassan megnyugodott, de a kaját tőlem se fogadta el, majd a kis ágyikójába lefeküdt aludni. Deee ugye éhes volt, akkor kért enni, szerencsére kapott, bár jelezték, hogy ez nem divat, van ebédidő. Evett pár falatot, ivott is, vissza tereltem az ágyba, de akkor problémázni kezdett, hogy Ő nem kapott almát, mint a többi gyerek, csak az elfogyott, így nem tudtak már adni neki. Lefeküdni már nem akart, akármit is csináltam, bújt vagy játszani szeretett volna.

Adlék a tegnapi nagyon sírós Viktorkát ma nem hozták és a nem is tudni miért, de a lényeg, hogy nem volt ott.
Azon kívül velünk szokik egy kedves ismerősöm kislánya a testvér csoportba, igaz egyszerre kezdtünk, de őt ma már egy órára ott kellett hagyni. Nem egy formán szoktatnak a két csoportba, ezt nem értem miért van, tegnap Mónikát már lefektették Anyukája nélkül. Na és Mónika végig sírta, üvöltötte és fetrengte az egy órát, utána jöttek érte és haza vitték. Mindezt természetesen végig nézte Erik is. Egy részt nagyon sajnálta a kislányt, simogatta és szeretgette, más részt megviseli, látom rajta, így mire oda jutottunk, hogy bementünk a szobába és elküldtek, addigra Erik szomorú és éhes és nagyon fáradt volt.

A reggeli Viktor butázás után történt egy érdekesség is. Mikor hazaértünk, "felhívta" Erik telefonon és "beszélgetett" vele.

5 megjegyzés:

  1. Ééééédes drága kispasi! Szilvi, a mi gyerekeink testvér-lelkek! Csengét ma 4 nap puszi, szia anya után visítva, anával akajok menni! hiszti közepedte hagytam ott.... Aztán rendben volt minden. De azért közölte velem, hogy holnap nem megy! Szóval idő kell a besozkáshoz, az már tuti!

    VálaszTörlés
  2. Szilvi: Őszintén sajnálom, hogy ilyen nehezen megy.
    Csak azt tudom mondani, hogy kitartást, hidd el, egyre jobban fog menni Eriknek!

    VálaszTörlés
  3. Szilvi: Szerintem ez természetes reakciója Eriknek. Lehet ma jött rá, hogy ez már így lesz mindig, vagyis ő idefog járni és ez egy kicsit megrémisztette. Okos ügyes nagyfiú, meglátod jobb lesz holnap. Rájön arra is hogy nem olyan rossz ott lenni. A gyerekek sírására sokan sírással reagálnak (Gergő is), náluk a sírás rosszat jelent, így ha más sír, azt hiszik velük is rossz fog történni. Hagyni kell időd, hogy megeméssze a kicsi lelke.... menni fog...GYUGI!!!!
    Tudom nehéz látni, de nem szabad majd búcsúzkodni se később, annál rosszabb...
    Ahogy Brigi is írta: Kitartást!!!

    VálaszTörlés
  4. Szegény Erik, túl fog lendülni ezen , de addig elhiszem, hogy nagyon nehéz...

    VálaszTörlés
  5. Szilvi!
    Elhiszem, hogy nagyon nehéz, főleg, hogy Erik nagyon anyás!
    De mégis hiszem, hogy minden rendben lesz, tudja Ő, hogy Te nagyon-nagyon szereted!!!

    VálaszTörlés