péz, péz ide

Van nekem egy perselyem, még valami kamaszkori emlék. Ami itt a nagy költözködésben előkeveredett. Eddig nem fordított nagy figyelmet rá a fiatalember, DEEE tegnap mégis csak a kezébe keveredett.
Kérdi mi, mi? Elmagyaráztam részletesen neki, hogy ebben pénzt lehet gyűjteni és ha tele lesz, akkor a boltban el lehet költeni, mondjuk ajándékra. Akár a játékboltban is lehet kapni érte valamit. A pénzt el kell vinni oda lehet érte választani valamit és cserélni kell a pénztáros nénivel, Ő oda adja a pénzt a Néni meg az ajándékot.
Az én gyerekemnek több se kellett, rohant a Nagyanyjához, hogy pézt, pézt és mutogatta a perselyét, amit egyből meg is tanult kimondani, szinte tökéletesen. Aztán jött hozzám is. Pézt, pézt. Reggel úgy kelt, hogy nyújtotta a kis markát és közölte, hogy pézt kéjem ide :-) Mindezt olyan bájosan és türlmesen. Ma az Apját is megvágta, mert éhes szegény perselycica és bekell tenni a pézt a pocajába :-)
Nagyon türelmesen gyűjtöget és csak kedvesen lejmol, nem hisztizik ha valaki azt mondja, hogy mára már elég volt.
Ami pedig döbbenet, hogy tényleg gyűjti, csak bele teszi, de sose akarja kivenni. Többször is elismétli, hogy néni a boltban és ajándék, oda kell adni. Ha valamit előveszek aminek a vásárlásánál jelen volt, akkor mondja, Néni adta, pézért. Tehát a művelet világos a számára. Hordozgatja perselyt és simogatja, esti fürdés után megrázza, mennyi van benne, de türelmesen gyűjt az én kis csoda bankárom.
Pillanatnyilag a két napi átlagot nézve, jobban keres mint én :-)
Nagyon kiváncsi vagyok, ha teli lesz, akkor mit fog majd választani a boltban érte.
És ime itt a dög ami a pénzemet zabálja :-)