Második és harmadik nap

Itt és most szeretném megköszönni Mindenkinek az együttérzést, a drukkokat és a sok biztatást. Először is nagyon jó érzés, hogy itt vagytok és törődtök velünk, másrészt mindig megvilágítjátok az alagút végét, így tudom, hogy majd csak oda érek már.
A munka alapvetően jó! Szeretem a kollégám ill. közvetlen főnököm, másrészt megállt az idő arra felé, az én életemhez képest. Szinte semmi nem változott és a vevők is a régiek. Van élet és van munka, kevés ilyen jó hangulatú helyet ismerek, főleg mióta az ex kolléga nincs ott.
Erik másnap és harmadnap sem sírt mikor otthon hagytam a Nagyival, "csak" morgott mint egy rossz kutya. Eddig ha rosszat csinált, akkor minket utánozott így amikor mérgelődtünk rá.
Meg is kérdeztem, hogy azért mérgese amiért dolgozni megyek. Mondta "iden". Sajnáltam nagyon, de úgy tűnik a részletes magyarázat megnyugtatja.
Hatkor amikor az apja behozza nekem, nagyon boldog, onnantól le se tudom tenni, szerintem a két év alatt összesen nem cipeltem annyit mit most a három nap alatt. Nem mosogatok, nem főzök, nem csinálok semmit, csak ő van, játszok, énekelek, mesét mondok kifulladásig, úgy látom ez hat.
Ma bicikliztünk és találtunk egy helyes kis játszóteret, vittünk homokozójátékot is. Egész délelőtt ott egerésztünk, ketten, ahogy ő mondja. Rám mutat és mondja "ketten bici".
Aztán a délutánt, bent töltöttük a városban, majd mozgólépcsőztünk a nagy áruházban. Már nincs semmi baj. Ma este már nem harapott és nem ütött rám. Ellenben izomlázam van a kölyök cipeléstől, de ha ez kell akkor inkább megszakadok, csak jó kedve legyen a kis Manónak, mert újabban így hívja Magát :-)