skip to main |
skip to sidebar
Ma kétszer pisilt a csemetém a wc-be!
Az első alaklom nem is akárhogy zajlott, mielőtt rátettem volna a tiszta pelust Ő kérte, hogy menjünk wc-re és pisilt! Előtte kiküldött, mint ahogy én szoktam Őt :-) de halottam a csobogást!
Másodszor én ültettem az esti fürdés előtt a wc-re és láss csodát, akkor is pisilt!
Már csak azt nem tudom, hogy beszélem rá, hogy dolga végeztével, ne húzzon le két köbméter vizet.
Amit még fontos megemlítenem, hogy a múlt héten már voltunk egyszer pelenka nélkül a boltban és nem volt baleset, de akkor még megvárta, míg rákerül a pelenka!
Már régóta észlelünk gyanús jeleket, miszerint a gyermek labda imádó. Alig tudott járni, de már rúgta a labdát, jól és pontosan célozva. A jelek teljesen egyértelműek, bár próbáltunk átlépni rajta és nem tudomást venni erről a nyilvánvaló dologról. Hisz egy küzdősportos apa és egy mászó anyuka, nem feltétlenül rajong a fociért.
Először is bárkit és bármikor rátud venni arra, hogy focizzon vele egy kicsit. Nanával már hangutánzó szavakban is tökélyre fejlesztették a a rugdosás kommentálását. Ilyen a "bumm" "dájng" "bamm" és stb. Annyira ügyes, hogy a parkban más apukák, már többször megjegyezték, tehát nem csak nekünk tűnt fel.
Másodszor, ha épp senki nem focizik vele, akkor egyedül is nagyon jól el van vele. Az etetőszékből kaput csinál és oda rugdossa be a kis labdákat sorba, jelzem 10 labdából 9 be is megy a képzeletbeli kapun. Amikor ezt játszotta először, azt sem tudta eszik e vagy isszák a foci nevű játékot, még sosem látta és senki nem mutatta neki.
Harmadszor, már ismeri a focit, mert megy az UEFA kupa az M1-en. Véletlen találta meg, de azóta minden egyes este leellenőrzi, hogy van e foci. Ha van, fürdés után leültet a fotelba és oda kuporodik az ölembe. Nézi a focit és kommentálja: bumm, bamm, dájng, buuuuuuuuuuuuuum. Nagyon szereti, 40 percig is képes minden gond nélkül nézni. Be kell csapni, hogy ágyba lehessen dugni, külnben végig nézne 3 meccset is. Egy reklám közben elkapcsolom és elmagyarázom, hogy már vége, így hangos elment felkiálltással elmegy aludni. Kíváncsi vagyok mikor jön rá, hogy 90 percig tart.
Múzeumok éjszakája van a mi városunkban is! Remek programok várják az olyan apró embereket is mint a majd két éves csemetémet. Nagyon örültem ennek és neki is indultunk felfedezni a várost. Először is a Tűzoltóautó kiállításra indultunk el. Ahol óriási meglepetés várt ránk mert nem csak két gyönyörű és régi tűzoltóautó volt a parkolóban, hanem régi buszok is.
Ha ez nem lett volna elég a meglepetésből, a buszokkal utazni is lehetett! Nem is akármennyit, egy egész városnéző utat, háromszáz forintért. Hát persze, hogy egy kispasinak ennél több nem is kell :-)
Természetesen a kiöregedett Angol emeletes buszt választottuk. Nagy élmény volt ez, hisz Csipike még soha nem ült buszon és rögtön van is mihez kötni az első élményt :-)
Ez a busz 1966 május 23-án készült, vagyis már 43 éves! Angliában is kivonták már a forgalomból, tehát ott sem tudnánk kipróbálni. A busz tulajdonosa egy nagyon kedves hölgy, aki az út alatt mesélt a járgányáról! Az én kincsem nagyon el volt ragadtatva, főleg, mert az emeleten a hátsó ablaknál kaptunk helyet, mondanom sem kell, mekkora öröm volt. Mellettünk ült egy másik anyuka a 7-8 év körüli kisfiával. A fiúk egyből barátságot kötöttek a nagy élmény hatására.
...avagy a Tudorból lett Vidor akit Hapcinak hívnak, de Hapca a beceneve :-)
Szóval az úgy történt, hogy Bababa ugrált az ágyon. A biztonságos nagyszobai ágyon, ami ki volt húzva és 15 cm szivacsra érkezik, de egyébként is a Papa dunyhájába landol. Így túl biztosítva sikerült olyat ugrani, hogy utána keservesen sírt és nem bírt lábra állna. Mivel fél óra múlva se használta és minden ránehezedést keserves sírás követett, így elvittem a traumatológiára. Ahol nagyon ügyesen megmutatta a doktor bácsinak hol is fáj az Ő lába. A röntgent elég rosszul bírta, félt a nagy csörgős géptől, de azért a második felvétel sikerült. Szerencsére semmi kóros elváltozás nem volt. Kapott fájdalomcsillapító kenőcsöt és borogatást valamit szájon át szedhető fájdalomcsillapítót is rendelt a dokibá.
Haza felé menet a 100 forintosban megláttam egy helyes bohócot, gondoltam megveszem Neki fájdalomdíjnak. Amikor bementem, ott hevert mellett a hét törpék közül Tudor. Kinyújtottam az ajtón Tudort és Bohit, miért is én választanék? Nyert a törpe.
Itthon aztán nagy volt az öröm, de Tudor szemcsije zavarta az új tulajt és folyamatosan rángatta. Még néztem is, ha leszedi róla, akkor károsodás nélkül Vidornak keresztelem el az agg tudós apróságot. Ám Erikem megunta a küzdelmet és tudtomra adta, hogy a szemüveget már pedig el kell távolítani. Rendben! Azzal hoztam az ollót és a felvarrt kis műanyag szemüveget leszervízeletem.
Ekkor jött a meglepetés! A gyermek felkapta a törpét elkezdett hangosan nevetni és közölte, hogy Hapci. A mesét nem ismeri, én még nem olvastam Neki soha és nem látta a Disney remeket se ahonnan konkrétan ez a lény szabadult. Tehát lövésem sincs, hogy honnan szedte az információt, mert sem Papa, sem Nana nem mesélte még Neki. Na de ha valaki mégis megtette, honnan emlékszik rá a kölyök, hogy van ilyen törpe és nincs szemüvege?
Aztán végül két nap múlva egy fatális véletlen folytán kialakult az új lakó végleges neve. ( Akit az orránál fogva cipel mindenhová.) Papa tüsszentett és azt mondta, miközben robbanásig dagadt a feje, hogy Hapcaaaaa, mikor így tüsszög az embergyerek apja, nem igazán ügyel rá, hogy a magánhangzók pontosan zendüljenek meg a hapci-ban.
Erik felkapta a törpét, közölte vele, hogy Hapcaaaaaaa ........ és azóta így hívja.
Erről a bejegyzésről jutott eszembe :-)
Eriknek van két plédje, egy tengerkék amin delfinek úszkálnak és egy piros amin a százegy kiskutya négy tagja ücsörög.
Eddig nem volt semmi gond, én válogattam ki, mikor mivel van betakarva a fiatalúr. Ha meleg van vékony piros kutyákkal, ha hideg van vastag kék delfinekkel.
Történt pár napja, hogy minden logikát mellőzve a gyermek ugatva jelezte, hogy nem az általa kívánt takaróval takartam be. Meglepetésemben gyorsan lecseréltem a plédet a kölykön, aki megelégedve, négy perc múlva aludt is.
Elkönyveltem, hogy ezentúl ez a takaró kell Neki. Erre másnap este megy a nyafogás, nem alszik, felkel, balettozik az ágyban. Egy idő után, csak rámordultam, hogy dobja be a szunyát, mert maminak ketyeg a szabija.
Erre szemrehányóan rám néz, eldobja a kutyákat és magára rángatja a delfineket (azok hangját nem tudja utánozni). Tekintetében benne volt a mélyreható tanulmányozás! Mi az, hogy még ezt is szerencsétlen gyermeknek kell önállóan megoldani? :-)
Úgyhogy kb. öt napja, kívánság takarózás folyik mifelénk, időjárástól független formában.
Ennyi idős korban a gyermekek jelentős része nagy kedvel használja ezt a "nem" szócskát, gyakorlatilag mindenre. Természetesen az csemetém sem kivétel ez alól.
Folyamatosan ezt mondja. Ma bele is szaladt saját csapdájába, mert banánt evett és a másodiknál, kérdeztem, hogy kéri-e még, a válasz természetesen nem volt. Nagy bőszen hozzá láttam megenni, erre úgy elkezdett szirénázni, hogy megint megkérdeztem, de a válasz megint nem volt, csak most már egy időben a kedvelt szócska használatával nyújtotta a kezét a banánért.
Mivel ilyen sűrűn használja, ma több tesztnek is alá vetettem, mert azt gondoltam, reflexből minden kérdés hangsúlyú mondatra nemmel válaszol. Nem ám! Figyel a beste gyerek, ha váratlanul, ismeretlen szöveg közepén megkérdezem szép vagy-e, akkor igen a válasz :-) Rutinos a pasi! Ha alvás után az a kérdés hangzik, hogy okos vagy-e természetesen igen a válasz. Ha az a kérdés két perccel később, hogy segít-e rendet rakni, akkor a válasz természetesen nem :-)
Meg van a 16 fogacska, vagyis kibújt az utolsó szemfog is!
Így már csak a 4 nagyőrlő van hátra és kész a komplett fogsor! Ettől nagyon boldog lettem, hisz van remény rá, hogy néha aludjunk is éjszaka, ami egyre égetőbb szempont, mert éjjel nappal talpon lenni mind a kettőnek nagyon fárasztó!
Eltelt 4 nap és az én csemetém friss 14 fogúból friss 15 fogúvá lett! Megérkezett a bal felső szemfogacska, szúr ám a hegye :-) Ez nagyon jó hír, mert már csak 5 fog kell a két évesek komplett fogsorához. Délelőtt a bábszínházból is el kellett jönni 15 perc után, mert ott is hisztizett, Tőle teljesen szokatlan módon, akkor még nem értettem mi is történt a gyerekemmel. Hát ez.
Tegnap reggel biciklivel tekertünk a város felé, mikor a közeli iskola kerítésének tövében megláttunk két pici rigó fiókát. Épp csak most lavíroztak ki a fészekből, ezért repülni még nem tudtak. Hisz a rigó fiókát a mamája még jó darabig táplálja a fészek elhagyása után, mert repülni is később tanul meg.
"A rigók egy érdekes állomást képviselnek a fészekhagyó és fészeklakó madarak közt. Szóval a lényeg hogy mielőtt repülni tudnának elmászkálnak és úgy fejlődnek tovább. Ez a természetben a sűrű aljnövényzetben jól bevált módszer hisz így kevesebb kismadár esik a ragadozók zsákmányául, de a városban az aljnövényzet néha két bokor és utána a kismadár már az úttesten találja magát.
A lényeg ha bárki ilyet tapasztal elsőként próbálja őt egy közeli bokros helyen elengedni a szülei meg fogják találni és felnevelik."Idézet nemethrizsa A kis buták a két méterre levő út felé lavíroztak éppen a mamájuk meg kétségbe esve sikongatott a kerítésen, majdnem rá is mentem az egyikre. Gyorsan megálltam, Eriket kivettem a gyerekülésből a bicit letámasztottam. Ekkor ott álltam meglőve, mert ha elengedem a gyereket Ő megy az útra, ha nem, akkor a kis rigók. Szerencsére jött egy nagyon kedves bácsi, aki látta a vészt és magától megkérdezte mit segítsen. A kezébe nyomtam a gyerek kezét, félre vonultak én meg egyesével összeszedtem a kis vigéceket. Pont befértek a kerítés rácsai közt, beengedtem őket. Ez egy mezőgazdasági iskola udvarának az előkertje, senki nem jár ott és tele van bokorral meg virágágyással. Ahogy landoltak az ikrek a túl oldalon a mamájuk már ott is volt és terelgette befelé a csapatot egy bokor alá.
Hát ezt is megértük!
Csoda szép gyermekem 14. foga is kibújt nevezetesen a jobb alsó szemfog. Nem volt egyszerű menet ez sem, mint ahogy az összes foga botrányosan jött ki, de most a Viburcol kúp sem segített szinte semmit. Nincs étvágya és rosszul alszik, ami hagyján! De reggel 5-kor kel és egész nap nyűgös. Nem panaszkodni szeretnék ezek csak a röpke tények.
Szóval meg van a 14-es is, de ettől még nem lett könnyebb a dolgunk ( se Neki se Nekem) maximum annyi, hogy már nem 13-an vannak a gyöngyszemek, mint a gonoszok. Ugyanis már látszik a 15-ös fehérkedése az íny alatt, így nem sokára ez miatt kezdődik a vircsaft, még mielőtt kialhatnánk az előzött. Ma vigasztalásul kapott a gyermek Panadol szirupot így reményeim szerint kicsit jobban érzi magát a saját bevallása szerint BABABA nevezetű fogzó gyönyörűségem.
Hihihi! És ezt majd csak cifrázni fogja! Ne anya smizzen, apa ne nyúljon hozzá a hajamhoz, a sapimhoz! Ma épp nem szeretem a tökfőzeléket.... Szóval lassan de biztosan gatyát kössük fel, mert még csak most jön a rémeskétéves dackorszak java!