Na ez poszt a szokásostól eltérően nem lesz túl humoros.
Ma voltunk a 3 éves kori státuszon, mert hónap vége felé nem tudom ráérek-e, ma meg szabadságon vagyok, ezért elmentünk tanácsadásra. Meglepetések sora fogadott. Ill. abban semmi meglepő nincs, hogy a saját védőnőnk, már megint nem volt ott. Így megy ez már másfél éve, akkor láttuk utoljára. Nem érdekli, hogy elváltunk, elköltöztünk, hová vittem a gyereket, milyen körülmények közt van, mivel nem jár közösségbe ezt Neki kéne felügyelni, de csak "kéne". (Mellesleg én is szeretnék egy ilyen munkahelyet, állam fizet, a kedves és percíz, aranyos és teherbíró kolléganő meg elvégzi a munkámat.) Anna néni végezte el a státusz vizsgálatot.
Erik 96 cm magas és 12 kg, ez sajnos rosszabb indexet dob ki mint tavaly. Nem hiszem, hogy túl nagy a baj, de mivel én is látom, így már két hete bejelentkeztünk egy szentesi gyermekgyógyász gasztroenterológushoz, allergia vizsgálatra és felszívódási zavart is megnézik, hogy fent áll-e.
Ezután jött a hideg zuhany, a doktor bácsink nyugdíjba ment és új doktor néni van. Bemutatkozott és hát sajnos Nekem nem szimpatikus. Reggel 8-ra mentünk és másfél órát vártunk mire bejutottunk. Erik már fáradt, éhes és türelmetlen volt. Beszélgetés közben befogta a szám, meg szenvedett, hogy menjünk már. Erre vadi új doktornénik, jól seper alapon lefejtette a gyerek kezét az arcomról és rászólt, hogy ezt ne csináld. Hoppá anya agya beborult és csak egy tőmondat jött ki a számon, majd én nevelem. Elnézést kért. Ezek után hozzá látott megvizsgálni Eriket.
Megnézte a fogait, a torkát, meghallgatta a mellkasát. Megpróbálta rábeszélni Eriket, hogy ne beszéljen míg hallgatja, ezt már jóval szolidabban tette, mint az előző megnyilvánulása. Persze a gyerek nem maradt csendben, mert minden csillog és villog és azt ki kell tárgyalni, na meg izgatott is volt, mert Ő tényleg szerette a rozzant Dokibácsinkat. Ekkor valami szaknyelven bediktálta, hogy valami szívzörej vagy áramlási zavar van a szívével, mint egy mellesleg oda bökte, hogy nem kell megijedni ez semmiség. Mi az, hogy semmiség? Mellesleg több tucat orvos látta már a gyereket, mikor kórházban voltunk, hallgatták a tüdőgyula miatt éa reflux miatt, többször voltunk UH-n, RTG-n, ahol a szívét is nézik és le is írták, hogy negatív és nincs baj vele. Akkor most ezt Ő honnan állapította meg? Egy zajos rendelőben, egy izgő-mozgó és izgatott gyerekről, aki mellesleg végig karattyolt míg hallgatta és mellesleg az elemlámpájával ütögette a dokinéni hallókáját.
Aztán jött, hogy megnézi a fütyijét is. Mondom azt nem kell, már tavaly is rendben volt, mert urológusnál meg lett csináltatva, így felesleges. Már dokibácsi se nézte, mert tudta rendben van, hisz a leleteket is átküldték a kórházból. Nem Ő megnézi :(
Ekkor bejelentettem, hogy viszem Szentesre gasztroenterológushoz. Itt dokinéni agy durrant szét, hogy nem kell mindjárt Szentesig rohanni, hisz itt is ki lehet vizsgálni, vér széklet egyéb minta vétel. Mondom tudom, de gasztroenterológus gyerekszakorvos, csak egy van és beutal kórházba 3 napra és tejet itat, ezt már több ismerős végig járta, én nem kívánom ennek kitenni a gyereket, másik város másik szakorvosát választottam. Bár mi gond van, remélem nincs, akkor szakorvosi ajánlással lehet 90%-ra felíratni. Nem elég a körzeti orvos hozzá, ez a törvény. Mi ezt így beszéltük meg a régi dokibácsinkkal, hogy miután betöltötte a 2 évet és mielőtt esélyes, hogy közösségbe megy. Ezt a dokit Ő is jóvá hagyta.
A Dokinéni, de hogy Vele nem beszéltem meg! Hogy a jó életebe tettem volna, mikor, most találkoztam Vele először és Neki nem újra kell kezdeni egy melót, hanem folytatni ott ahol a másik befejezte.
Ja és kiadott a székletvizsgálatra beutalót. Mondom senki!!! Magán úton viszem, fizetek mint a köles és ennyi.
Na, mindegy! Nagy szigorban közölte, hogy minden leletet látni akar és a laboratóriumi kikérőket is.
