A kis fa története

Mikor pocakos voltam, egy reggel locsoltam kint az erkélyen a virágládában a virágokat, akkor vettem észre, hogy egy kis jegenyenyárfa beköltözött a virágok közé. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, hisz 2 levélkével rendelkezett össze- vissza.
Aztán bementem a kórházba NST-re és hipp- hopp már nem jöhettem haza, mert az nap este 1/4 7-re megszületett Erik. Így a kisfával csak egy hét múlva találkoztunk, de akkor már 4 levélkével dicsekedett és egy egészen picit kilátott a ládából a nagy világra.
Ezen az őszön nem vettem be a ládákat az erkélyről, úgy voltam vele ha élni akar a kisfa, akkor legyen meg rá az esélye. Tavasszal elkezdte hozni a leveleket és csoda zöld lett, ezért jutalmul a földlabdájával együtt beköltözhetett egy szép és tágas agyagcserépbe, hogy ezen a nyáron is békésen növekedhessen tovább. Meg is hálálta új helyét és növögetett csendesen, hurkapálcákkal körbe rakva és védelmezve általam. Majd jött az ősz és a tél.
Két éves korára a kisfa szép nagy és erős lett, hát kapott egy még nagyobb cserepet, az új tavaszt és nyarat már egy akkor cserépben kezdte el, amibe Erik ülve be tudott kucorodni. Ott nődögélt mostanáig. A nyár végére már az erkélyt is kinőtte, kihajolt a fényért a korláton és gyökerei szétfeszítették a cserepet. Nem maradhatott tovább velünk, mert meghalt volna. Így Apuci levitte a háza elé és Babival együtt elültették a kisfát.
Ő nagyon jól érzi magát ott, kiegyenesedett a szára és virul boldogan. A szomszéd néni locsolgatja nap mint nap, ha nem rá én szaladok le egy nagy vödör vízzel, délelőtti sétáinkon Erik is arra motorozik, hogy megnézze.
Ma az történt, hogy a Városgazdálkodási hivatalaból egy nagy vízszállító autó be állt a kis parkba, mert nyár elején a VG is ültetett 10 méterrel előrébb egy egész fasort. A kocsi vizes puttonyából egy slag vezet a sofőr fülkéjébe, minden kis fánál megáll, kihajol az ablakon és a nyakába zúdít egy nagyadag vizet.
Hát persze, hogy Erik sikongatott örömében. Kamion és locsol és a bácsi vezeti és integet. Addig- addig, hogy az autó elért a kisfával egy sorba amit az én csemetém mutogatott serényen.............és a bácsi odakanyarodott a nagy autóval hozzánk.
Megkérdezte a picurt, hogy -Ez a Tiéd?
Mondta - Iden.
-Akkor ezentúl minden héten meglocsolom Neked :-)
Zutty a mi kisfánk is kapott egy nagy adag vizet a nyakába. Majd az autó visszatolatott és ment tovább a többi fácskához.
Annyira boldog volt Erik, hogy körbeugrálta a kisfát, ezért mehettünk is átöltözni, mert csak a tarkója nem lett sáros, de olyan öröm lett úrrá rajt, hogy nem volt szívem rászólni.
Mindenkit leszed ez a kispasi a lábáról, csak tudnám hogy csinálja :-)
Aki megszeretné ismerni a Jegenyenyárfa vagy Topolyafa történetét itt megteheti.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz itt vanújra

A blogunk őszi ruhát öltött és és most az egyik általam nagyon szeretett versnek is itt a helye, amit sokszor mondok el Eriknek is.


Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Boldog 2. Születésnapot Bálint!

Mai napi be és elszólások :-)

Van Nekem egy nagyon kedves Barátnőm Brigi, ahogy a fiam mondja Bidzsi. Tőle és a férjétől rendszeresen kapunk paradicsomot. Mondom is Babinak mikor esszük, hogy ezt Brigi és Andris küldte. Azóta ha paradicsom kerül a házba, akkor Erik hangosan kiabálva üdvözli: "Bidzsi, Bidzsi"
Ma a boltban vettem ketchupot. Mikor hazaértünk kikapta a szatyorból, elkezdte ölelgetni a piros dobozt és közölte "Bidzsi, Bidzsi". Annyira örült Neki, hogy egyedül a saját lábán cipelte fel :-) Egyszer elesett vele, de nem adta oda, azt mondta "Babáé" és bizony felcipelte.

Ma reggel mutogatja az Apjának az üres cumisüveget, hogy megette a tápszert. Ilyenkor az Apja megkérdezi, hogy hova lett a tátá, mindig mondja is, hogy "poca" meg mutatja is a pocakját. Ma reggel rá mutat a pocakjára és közli "garázs"

Reggel összeszidtam a pasit, mert nem szól ha bekakilt. Nem volt nagy szidás, csak mondtam Neki, hogy a bölcsis néni nem fogja minden gyerek pelenkáját szagolgatni, hogy büdi-e, hanem oda kell menni és szólni. Délután szigeteltem az ablakokat, mikor is odaáll a létra alá felnéz és közli: "büdi Babi"

Szótár:
paripa = pacipa (gyí paci paripa mondóka után szabadon)
párnacsata= pácapa
lábim= hábi

Amit pedig a legjobban kedvelek!
Eddig mamának és papának hívott bennünket, ebből lett a mami és papi. Ezután következett az anu és apu.
De! Most már anucinak és apucinak hív bennünket. Ha nagyon kedves akar lenni akkor pedig Anucipici és Apucipici. Na meg ha még jó kedve is van akkor tovább tudja ragozni :-) Anucipicipíí és Apucipicipíí.
(Na! Ennek álljon ellen valaki és nevelje meg a huncutját! :-))

Aranyköpések következnek :-)

Ma fürdés után, az ágyamon törölgettem Babit. Egyszer látom, hogy kicsorrant két csepp pisi, mondom Neki, itt a bili mellettünk, nehogy már lepisild az ágyam, mert akkor nagyon dühös leszek.
Fel kel ráül a bilire, pisilt is rendesen. Nagyon örült neki, vittük a wc-be lehúzni. Utána néz majd közli: "Pisim lement a kocsihoz."
(A ház mögött a parkoló Apa kocsija ott áll.)

Tegnap felfedeztem egy pattanást az arcán és kinyomtam, kicsit elkámpicsorodott ettől. Mondom egy pattanást kinyomtam, ennyi volt. Erre elkezdett ugrálni az ágyon és kiabálta: "pattanó, pattanó, pattanó"

Délelőtt lepkét kergetett a ház előtti fűben, egyszer csak rám néz és mutat a lepkére ami egy virágon pihent: "leesett"

Ma sétálás közben jött szembe egy nő aki futott. Mondom Babinak, edz a néni, futó edzést tart. Erre közölte: "kocog"

Egyre nagyobb a szókincse és egy dologra már több rokonértelmű szót is használ. Sokszor nagyon találóan.
Ezenkívül egyre édesebb dolgokat mond, gondolom ez addig lesz így míg rendesen megtanul beszélni, így szorgalmasan jegyzetelek, nehogy kimaradjon valami, mert nem szeretném, ha elfelejtődne. Tehát telefonba, blokk hátuljára, határidőnaplóba, mikor mi van kéznél, jegyzetelek.

Erőfitogtatás: Erik kontra Marcipán

Ez a történet az, amit nehéz leírni, úgy, hogy teljesen visszaadjam azt amit titkon meglestem, ennek a két gézengúznak a működéséből. Pár sor az egész, aranyos és édes, de alapvetően ismerni kéne a macskát is és a gyereket is ahhoz, hogy ezt valaki el tudja képzelni, de az lett volna a legjobb, ha mindenki velem együtt látta volna.

Eriknek pénteken apás napja volt így ott voltunk, Apának el kellett menni egy időre így Marci cica, Erik és én hárman voltunk. Én a számítógép előtt, macska az erkélyen békésen heverészett a napon. Babi pedig szaladgált le és föl, felesleges energiákat levezetve.

Egyszer csak hallom az erkély felől "sic,sic,sic"
Egyből lopóztam is oda, de csak lesekedni, mert így mi szoktuk beküldeni a macskát az erkélyről, ha megyünk valahová. Egyikük se látott.
A macska hever tovább békén, fejét sem emelve.
Gyerek közelebb megy toppant egyet a kis lábával és mondja "sic,sic,sic"
Macska már fel emeli nagy busa fejét, de még csak néz unottan.
Gyerek közelebb, kettőt toppant "sic,sic,sic"
Marci feláll, lassan, minden mozdulat után hatás szünetet tartva, felborzolja a szőrét, minden szálat külön és külön. Mire kinyúlik már 10 kilósnak néz ki, ekkor fel emeli a fejét és méla undorral ránéz a gyerekre. ... A hatás kedvéért a nyakát is kinyújtja mint valami robot.

Ekkor Babi sarkon fordul és ész nélkül berohan, bevágja az erkély ajtót, bezárja majd közli vele az üvegen keresztül "Marci cica kint marad"

Anyuci - Erik szótár

Ma fürdésnél:
-Erik ne igyál a fürdővízből, mert sampon van benne és fosni fogsz tőle!
Rám néz és átszellemült arccal, teljesen nyugisan közli:
- Jujj
Még pöttyöt se kell tennem a mondat végére, nemhogy felkiáltó jelet, mivel ismét elővette introvertált formáját, úgy látszik ezt csak a kádban szokta használni.

Nagyon szépen beszél a csemetém, de akadnak még vicces és fordulatos trükkök a kis szótárában.

csöppen= pöccsen
csavarhúzó= csajuzó ( keményen 20 percig rohangáltam fejvesztve mindenféle tárgyakra mutogatva mire kiderült, hogy mi ez )
cipő= picő
cipel= piccel
kréta= kékat
kulcs= kucsi
sült krumpli= sűtpumpli
spriccel, spray= spiccc
értem= étem
persze= pesze
telefon= tosz (nem illik elmosolyodni ;-)
takarít= kakait
traktor= takto
törölköző= töjöző
mentő vijjogása= iuiui :-) (imádom amikor mondja)

Pöttyös Túrórudi TUI reklám következik

A város főterére megérkezett az bizonyos nagy fahajó, ami leginkább Noé bárkájára hasonlít. Tele piros pöttyös vitorlával.
Igazából kerülgettük már az építése közben is, meg tegnap délelőtt is. Erik jelezte, hogy felmenne rá, de én még kicsinek ítéltem ehhez, amiben nem is tévedtem sokat. (Nem vittem fel rá.)
Aztán tegnap az esti sétánál, valahogy csak be zavarogott az Apjával a pöttyös kis mentőhajóba (Túrórudi forma), nevezetesen oly szépen mosolygott a hosstess-re hogy beültette, pedig már elmúlt 6 óra és egész nap ott főtt a napon. Persze a gyerekem nem is akart kiszállni, mi több ott alszik ha nem zárják le az akadálypályát :-) Mind ez után a lány mondta neki, hogy 10-re menjen vissza velünk és még beülhet egy párszor a kisladikba.
Ennek örömére ma visszavittük a gyereket, mert persze, hogy emlékezett a hajóra, meg az igéretre.
Ha már ott voltunk bementünk a nagy fahajó pocakjába is, ahol mindenféle próbákat kellett kiállni. Célba lőni pöttyös labdával, kirakózni és memória játékozni. Felismerni állatokat. Na az ott lévő hosstess néni bukfencezett is egy nagyot. Mert egyyből nyomni akarta a pecsétet, hogy ez Neki még nem megy :-) Aztán Erik mutatta: teki, delcsi (delfin) és csijag (tengeri csillag). Így minden pecsét jogos volt. ;-)
Ezek után nyert a csemete egy oklevelet, mivel remek tengerész inasnak bizonyult és kapott mellé egy pöttyös ugráló labdát is.
Azóta mást se hallok, csak még ugrálni, (egyedül még nem tud rá felülni, majd úgy 2 év múlva:-)) dájing, ting, bing és hangos kacagás.
Nagyon jó program volt és remekül éreztük magunkat ( hárman voltunk, mert Manó így szereti) és eddig is ettünk ugyan pöttyös rudit és játszottam a weboldalukon sokat, de ma sem csalódtunk semmiben.

Abonyi állatkertben

Az indulás nem volt épp zökkenő mentes, mivel a fiatalember kipakolta az összerakott hátizsákot, mikor arra jártam az indulást siettetvén, rámordultam, hogy azonnal visszapakolni mindent. Úgy láttam meg is kezdte a műveletet. Ám a legközelebbi fordulónál, kb. egy perc múlva azt látom, hogy az előszoba padlójára hó esett, szép nagy fehér pettyekben. Anyagát tekintve négyezer forintos ötven faktoros naptej formájában. Nem durrant el az agyam, áááááááááááááá, csak nem bírtam megszólalni, de a meredt bámulásomból is rájött, hogy nagy baj van. " Ki pöccsent, bocsi " felkiáltással berongyolt legózni a tett helyszínről, míg én felmostam egymás után kétszer (ez már nem történt épp néma csendben, egy kis szidás mégis csak járt érte :-), a Nagyi átvállalta a harmadik sort.
Ezek után egy óra késéssel elindultunk az abonyi magán állatkertbe, ahol oroszlánt lehet simogatni.
Nagyon kellemesen csalódtunk és remekül éreztük magunkat, mind a hárman, mert családi program volt. Aminek a csemete külön is nagyon örült.
Először is a város szélén helyezkedik el a park egy hatalmas erdőben. Nincs az egészben állat elhelyezve, nagyon sok sétáló utacska van szerte szét. Azon a részen ahol állatok vannak, jó szellős és tágas terület van, kényelmesen lehet sétálni. Az állatoknak hatalmas helyük van, más állatkertek állatai csak álmodozhatnak ekkora helyekről. Helyes dundi az állomány, csillogó és érdeklődő szemecskék fényes bunda mögé rejtve várják látogatót. Teljes volt a káprázatom.
Gondosan el vannak zárva az állatok, de azért jól láthatóak. Kivétel a paci, akinek a szájából kimentettük Eriket, mert kajának nézte a bodyt ami rajta volt, még jó, hogy nem a gyereket :-) Nem tudtam, hogy arra felé fehér papírba csomagolják a zoo csemegét, a pacit meg nem zavarta, hogy a fehér bodyban gyerek van és nem neki kaja :-), hogy ne csalódjon nagyot , kárpótlásul kapott egy egész zacsival, de nem bírta kivárni míg kicsomagoljuk, így az egészet kikapta a kezünkből és elszaladt vele, majd zacsistól le is nyelte.
Van még büfé, ami nem túl drága és játszótér ugrálóvárral, iszonyú nagy területen.
Mire ettünk, hozták is az oroszlánokat. Sajnos nagyon sokan voltak a látogatók, nem adták kézbe a kis kincseket, de meg lehetett simizni őket. A gondozó néni külön oda figyelt, hogy Eriknek is jusson ebből az élvezetből. Olyan boldog volt tőle, hogy az valami csoda, megbűvölten nézte a kisállatokat és éppen csak megérintette itt-ott a puhácska bundáját.

Második és harmadik nap

Itt és most szeretném megköszönni Mindenkinek az együttérzést, a drukkokat és a sok biztatást. Először is nagyon jó érzés, hogy itt vagytok és törődtök velünk, másrészt mindig megvilágítjátok az alagút végét, így tudom, hogy majd csak oda érek már.
A munka alapvetően jó! Szeretem a kollégám ill. közvetlen főnököm, másrészt megállt az idő arra felé, az én életemhez képest. Szinte semmi nem változott és a vevők is a régiek. Van élet és van munka, kevés ilyen jó hangulatú helyet ismerek, főleg mióta az ex kolléga nincs ott.
Erik másnap és harmadnap sem sírt mikor otthon hagytam a Nagyival, "csak" morgott mint egy rossz kutya. Eddig ha rosszat csinált, akkor minket utánozott így amikor mérgelődtünk rá.
Meg is kérdeztem, hogy azért mérgese amiért dolgozni megyek. Mondta "iden". Sajnáltam nagyon, de úgy tűnik a részletes magyarázat megnyugtatja.
Hatkor amikor az apja behozza nekem, nagyon boldog, onnantól le se tudom tenni, szerintem a két év alatt összesen nem cipeltem annyit mit most a három nap alatt. Nem mosogatok, nem főzök, nem csinálok semmit, csak ő van, játszok, énekelek, mesét mondok kifulladásig, úgy látom ez hat.
Ma bicikliztünk és találtunk egy helyes kis játszóteret, vittünk homokozójátékot is. Egész délelőtt ott egerésztünk, ketten, ahogy ő mondja. Rám mutat és mondja "ketten bici".
Aztán a délutánt, bent töltöttük a városban, majd mozgólépcsőztünk a nagy áruházban. Már nincs semmi baj. Ma este már nem harapott és nem ütött rám. Ellenben izomlázam van a kölyök cipeléstől, de ha ez kell akkor inkább megszakadok, csak jó kedve legyen a kis Manónak, mert újabban így hívja Magát :-)